Ez a hetem alapvetően pozitív volt:)Egész héten Debrecent jártam..hát mit ne mondjak nagyon fárasztó volt Miskolc és Debrecen között ingáznom..esténkét edzés után már estimesét sem kellett senkinek sem mondania, egyszerűen csak egy forró fürdőre volt szükségem és aludtam is, mint a kisangyal:)....Azért a jövőhetem már valamivel lazább lesz, hiszen lesz hol aludnom..igen holnap költözöm a koliba. Megkezdődik ismét egy újabb félév:) Azt hiszem nem lesz egyszerű, sőt kész káosz lesz..na de nem gond kibírjuk ezt is, ahogyan már annyi minden mást sikerült:) Pont erről szerettem volna egy kicsit írni,hogy igen mi ép emberek észre sem vesszük, hogy mennyire szerencsések vagyunk még akkor is, ha néha kudarcba fullad a tervünk..nagyon tragikusan fogjuk fel a dolgokat, pedig mennyi és mennyi olyan ember van , aki feladhatná és mégsem teszik...na hogy ez most honnan is jött...Valamelyik nap mazsolázgattam a Nők lapja c. újságban..előttem volt egy cikk..nem olvasom el annyira nem keltette fel az érdeklődésemet a címe..na de mégis..és igen megérte.. A cikkben ugyanis egy tolószékes férri nyilatkozott..Gyerekek ez valami eszméletlen mikre képes egy csúnyán mondva testileg nyomorék ember:) Hihetetlen..kerekesszékkel bejárta az egész világot szinte egyedül, de persze, ahogy ő mondta mindig akadt segítőtársa, hol egy katona segítette ki a sárból, hol egy másik illető segítette rajt..Valami fantsztikus..mennyi energia, akarat van egy ilyen én azt mondom hősben..Igen valóban egy hős..dolgoztam már ilyen emberek között, de azt el sem tudom képzelni, hogy ha velem történne egy baleset, ami miatt megbénulnék..nem tudom én nem bírnám elviselni..ő viszont boldog és a teljes boldogságához az is hozzákapcsolódik, hogy nem rég talált magának egy párt..és valószínleg szerelmes..hát igen az élet csodákra képes:)
Nagyon tetszett ez a rész, amit most idézek.."Feladni?Az nem jutott eszembe. Az ember, ha meg is bénul, önmagából nem fordul ki. A családom is mellettem állt, de a barátok nagy része eltűnt...Ezt még ma sem nagyon értem. Mit gondoltak?Hogy harapok?..."
Az idézet második része nagyon eszomorított és bele os írtam az újsága..Hát igen , ekkor tudja meg az ember, h kik az igaz barátok:( Valójában én is elgondolkoztam, ha velem ilyen történne?, a családom mellett ki lenne egyáltalán, aki mellettem állna és ugyanúgy nézne rám mint azelőtt..hú...hát nem egyszerű dolog:)
Ez volt az egyik cikk, ami nagyon megfogott a mésik pedig munkával kapcsolatos. Nagyon érdekes és szerintem hasznos dolgokat olvastam..pl.:
"Életveszélyes az tenni, amihez nincs kedve az embernek. Ha nem értesz vele egyet,mégis megteszed, hát belebetegszel"
"Mint a kötelező nevetésis. ön az magától, akár a vihar,mikor jöhet belénbújik, ahogyan a szerelmeskedhetnék:az ember szeret dolgozni, ha van miért, van kivel,és az a munka a szíve mélyén is kielégíti."
Még valami érdekes..valamelyik nap anyéval ebédelünk a kínaiba..erre mellettünk egy családanya két gyerekkel..a mama elmegy kaját választani..erre a kisfiú elkezd ordibálni.áááááááá.azt hittem odaszólok neki...nem igaz, hogy a gyerekeket nem lehet megnevelni..nyugodtan szeretnék ebédelni.így is ideges vagyok alig megy le a torkomon a falat..ez meg ott ordibál..nem tudom valahogy nagyon nem volt kedvemrevaló ez a viselkedési form..hát ha én eljutok egyszer ida, hogy babám lesz az biztos, hogy vagy nem megyek vele étterembe vagy pedig nem lesz ilyen kis irdibálós...Na nem igz azt hittem, hogy átszakada dobhártyámm..na persze ez nem jelebti azm, hogy nem vagyok oda a gyerekekért, hiszen rengeteget dolgoztam már gyerekekkel meg vittem őket kirándulni...de ez valahogy annyira borzasztóan hatott rám, hogy teljesen beleremegtem..
Sajnos mennem kell, pedig lenne még mit írnom, de be kell még pakolnom néhány holmit, amire még szükságem lesz Debrecenen:)
