HTML

Kidi

A blogom tulajdonképpen személyes élményeket és érzéseket tartalmaz. Szeretném megosztani a távolban lévő barátaimmal és családommal a legfontosabb történeteimet..:)Jó szórakozást:)

Friss topikok

  • en beszelni, magyar .: Szia! Nem ítéllek meg a blog alapján, miért is tenném? És ne haragudj, hogy előzetes beleegyezésed... (2009.02.21. 23:09) Válasz a kommentre
  • en beszelni, magyar .: Időnként erre tévedek, és mindig felfedezek néhány helyesírási, nyelvhelyességi vagy stilisztikai ... (2009.02.18. 22:06) Vége!
  • Balogh László: Ezt a kommentet, ha érdekel, majd négyszemköztz, vagy msn-en...:) (2008.04.12. 22:35) Ezúttal ismételten dinamikusan.....
  • Balogh László: Mennyire kicsi? (2008.03.31. 19:58) Gyönyörű nap
  • Balogh László: A Barátok Közt is mindig a legjobb résznél ér véget... (2008.03.31. 19:41) Egy hónap lepörgése:)

Linkblog

Hmmmmmmmm...................

2009.10.07. 23:03 Kidi

Kedves Ismerőseim, Blogolvasók!

Valóban eltüntem - már lassan egy éve, hogy nem "publikáltam" semmit a blogomban. Mindennek meg van az oka - így ennek is!

Tegnap volt egy éve, hogy elindultam a nagyvilágba és megérkeztem Freiburgba! Fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogok boldogulni, mit fogok tanulni, miért is tettem ezt, mért nem maradtam a fenekemet és nyugisan éltem az életemet! ;) A válasz valószínűleg egyszerű: nem bírok sokáig egy helyben maradni! Most is jó lenne valami pörgés, egy kis izgalom, valami más!

Úgy érzem, hogy most abba kell hagynom, mert nem jön az ihlet és egy évet nem tudok egy mondatban leírni! Ráadásul fáradtnak is érzem magam, pedig koránt sem vállalok magamra annyit, mint anno ;)

Nemsokára jelentkezem és beszámolok a "kis életemről"!

 

Szólj hozzá!

Blogolós kedvemben

2009.03.26. 16:11 Kidi

Hm... Érdekes az írásképe és a hangzása ennek a szónak. De valóban rámjött az ún. írhatnék:)

Sajnos az időjárás nem éppen kellemes, de ez annál több okot ad arra, hogy írjak, hiszen, borongós napokon egy csésze  forró kávé vagy kakaó mellett szívesen töpreng az ember. Az életem egy kicsit "rohanós" mostanság és olyan nehéz olyan napot találni, amikor az alváson kívül mást is szívesen csinálnék. Nagyon szeretek olvasni, utazgatni és minden különleges dolgot kipróbálni, de most ezek a dolgok is nehezemre esnek! :( Bár igazából nem is igaz ez így! Nehezen veszem rá magam arra, hogy valamit elkezdjek! Ha a kezdet viszont már megvan, akkor megy minden mint a karikacsapás!

Persze, sokan mondják, hogy néha nem árt pihenni, de ez néha olyan rosssz, mert én szeretném életem minden percét élvezni, kihasználni. Néha vágyok arra, hogy osztódni tudjak, mint az amőba és egyszerre több helyen legyek. Ez sajnos nem megy! Az a baj, hogy néha feltámad bennem az abszolút maximalizmus és egyszerre mindent szeretnék. Nem megy, de mért nem? Néha görcsösen ragaszkodom dolgokhoz és nem sikerül a tervem, de ez olykor olyan furcsa, hiszen előfordul, hogy valamit nagyon akarok és az sikerül. Talán pont ezekben a szavakban kellene keresnem a választ! Akarni és ragaszkodni. Nem mindegy, hogy mikor melyiket használom és egyáltalán melyik, hogyan tudatosul bennem! Jelentésüket tekintve nem egyeznek meg. Ez evidens! A kérdés viszont az, hogy miért asszociálok néha mindkettőre? Ragaszkodni.....akarni! Hm... Érdekes!

Kicsit rólam! :) Jobban mondva (írva) a napjaimról! Itt még szünet van, így több időm van egy kicsit magammal foglalkozni, bár a munka és az ún. "előre tanulás" elég sok időmet elveszi! S közben ugye nem árt kimozdulni sem, mert nem akarok begyepesedni! Fiatal vagyok és élni akarom az életemet!

Szóval.....angolozok, biciklizgetem, reggelente futkorászok a tó körül, eljárok kávézgatni és kirándulgatni, néha beiktatok a napirendembe egy kis gimnasztikát..... Pár héttel ezelőtt elmentünk Karlsruhébe és Baden-Baden-be is. Ha nagyon őszinte karaok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy Karlsruhe egyáltalán nem tetszett és most sem tetszik. Szóval, ha valaki oda akar utazni, akkor gondolja meg kétszer!

Terveim között szerepel, hogy jövő hónapban meglátogatom az ismerőseimet Ludwigsburgban és beiktatok egy stuttgarti városnézést is! Nagyon szeretnék elmenni Svájcba is, de ez még elég messze van! Sajnos haza is kell majd mennem júniusban! Őszintén - nem nagyon vágyok haza! Nagyon szeretem Freiburgot!Életem egyik legjobb döntéseinek egyike, hogy ide jöttem! Alig várom, hogy befejezzem az egyetemet és kijöjjek. Igyekszem ápolgatni a kapcsolataimat és "helyezkedni", érdeklődni, hogy mit tudnék itt csinálni. Álmaim egyikei között szerepel, hogy elkezdek egy masszázs vagy valamilyen welness tanfolyamot, s emelett még megtanulok egy vagy két nyelvet! Nagyokat álmodni jó! Igyekszem dolgozni rajtuk:):)

Most pedig mennem kell! :)

 

Szólj hozzá!

Válasz a kommentre

2009.02.21. 21:25 Kidi

"Kedves" Ismeretlen vagy éppen kritizáló Ismerős!

Először is ajánlom figyelmedbe a blog jobb felső sarkában található kis részt. Azért bemásolom, hogy érthető legyen, mire is gondolok.

Kidi

A blogom tulajdonképpen személyes élményeket és érzéseket tartalmaz. Szeretném megosztani a távolban lévő barátaimmal és családommal a legfontosabb történeteimet..:)Jó szórakozást:)

Másodszor. Ha nagyon zavar ez a blog, akkor időnként sem kell erre tévedned, ahogyan ezt a kommented első sorában írtad. Létezik a jobb felső sarokban egy x. Ha azt megnyomod, akkor már nem is látod  az oldalt. Ez csak egy apró tipp, hogy elkerüld a kellemetlenséget!

Harmadszor. Tisztában vagyok a hibáimmal. Ha ismernél és a blogomat is teljes egészében elolvasnád, akkor van olyan bejegyzés, azt hiszem több is, amelyben ezeket a hibáimat megjegyzem. Valószínűleg nem vetted észre. Ajánlom figyelmedbe a blogom ezen részeit is.

Negyedszer. Miért is tegezlek? - mert te is letegeztél engem, pedig azt sem tudod, hogy ki vagyok.

Ötödször. Aki ismer, az tudja, hogy a tárgyaimat veszem fel. Nem egy új ruhát vagy pokerface-t. Na, igen. Sajátos stílusról biztosan hallottál már. Ezt a szót úgy használom, ahogyan tetszik. Abban az esetben is, ha anglicizmussal élek.

Hatodszor. Engem nem érdekel Balázs Géza. Szikszainé Nagy Irma Magyar stilisztikáját tartom mérvadónak. Olykor-olykor nem alkalmazom....előfordul. Nem az iskolapadban ülök, hogy mindenre oda kelljen figyelnem.

Nem akarom tovább írni az érveket és védeni magam. Mindenki éljen úgy, ahogyan szeretne. Én szeretek írni. A legtöbb ismerősöm szereti olvasni, annak ellenére is, hogy egy szennynek tartod. Apropó! Nem csak az interneten van sok szenny, hanem nyomtatott formában is megjelenik mindez. Remélem nem kell leírnom, hogy mire is gondolok......

A reakcióm a kommentedre, véleményem szerint, abszolút evidens. Elviselem a kritikát, de nem olyan embertől, aki nem ismer. Ha  nem ismersz, akkor nem a blogom alapján kellene megítélned. Egyébként a hibáimat én is ki tudom javítani!!!!!

 

2 komment

Vége!

2009.02.16. 14:49 Kidi

A múlt héten vége lett is a félévnek. Meg is ünnepeltük szombaton:)

Amióta visszajöttem tanulok, dolgozok és elvagyok. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon sok dolog történik velem mostanság, de ha nem is sok legalább érdekes. Magam is meglepődök másokon és sokszor magamon is. Azt hiszem ez a fél év beigazolta, hogy kik azok, akik igaz barátok és kik, azok csak érdekből keresnek. Mára már minden világos lett, ezért néha ismételten fel kell vennem a pókerface-t.

Megvagyok. Tanulgatok angolul. Elővettem ismételten a hollandot. Kicsit túlhajszolva érzem magam és úgy érzem, hogy jön az általános tavaszi fáradtság, ezért tegnap el is kezdtem az újonnan kidolgozott trainingemet és étrendemet. Hát igen, a csokik még mindig csábítóan néznek rám az áruházak polcairól, de ehelyett inkább veszek magamnak valami mást, mert az nem nagyon megy, hogy minden nap megeszünk egy Ritter Sportot:)..vagy akár kettőt is....na igen kicsit mohó lettem az utóbbi napokban, de annyira nem vészesen:) Hála még nem fenyeget az elhízás, így csökkentem a napi adagot és másra koncentrálok:)

Most például elég sokat olvasgatok, filmet nézek és azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel otthon és itt és hova kell még rohannom az ittmaradásom miatt. Kinek kell még e-mailt írnom és így tovább.

Aki esetleg nem tudná még, maradok még egy fél évet..nagyon úgy néz ki, sőt mára talán már mondhatom, hogy 99%, hiszen beiratkoztam ide is és lassan mindent elintéztem, hogy ne legyenek gondok otthon és itt sem:)

Most pedig rohannom kell........

1 komment

Azt hiszem...

2009.01.21. 10:42 Kidi

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy beszámoljak itthoni munkásságomról. Nem is tudom, hogy hol is kezdjem pontosan, hiszen így visszaemlékezve minden olyan gyorsan történt. Pörgött az életem rendesen. Volt olyan napom, hogy azt sem tudtam, hogy hova is kellene rohannom. Előfordult, hogy minden estém azzal telt, a tanulás mellett persze, hogy összeírjam, hogy mikor és hová kell mennem másnap, mert ha nem ezt tettem volna, akkor én is belekavarodom, mindenbeJ Most lehet, hogy ez így valóban úgy tűnik, hogy nagyon dinamikus és stresszes életet éltem egy hónap alatt - így volt ez. Nem kertelek és nem is hazudok. Amit egy hónap alatt véghezvittem egy kicsit embertelen volt. Aki látott, s akinek meséltem a vizsgáimról, dolgaimról, az nagyon jól tudja, hogy minden napom a ROHANÁSRÓL és egy kicsit az élhetetlen életről is szólt. Fejembe tölteni egy féléves tudást mindenből, úgy, hogy részt sem vettem az előadásokon…hm…nem mondom, hogy könnyű volt. Van olyan, ami könnyebben ment és jól is sikerült. Természetesen akadt olyan tantárgy is, ami egész nehezen ment, de megcsináltam és erre csak egyetlen varázsszó létezik, hogy miért is sikerült…mert AKARTAM. A másik szó lehetne talán az, hogy ismerem a titkot, amiről még csak nagyon keveseknek beszéltem és keveseknek is fogok, mert a legtöbb ember szerintem idióta libának és gyerekesen naivnak tartana.  S ez az egy hónap, amit otthon, vagyis inkább Debrecenben töltöttem, borzasztó gyorsan elteltJ Ma már fel sem tudom fogni, hogy hogyan is csináltam végig mindezt. Most is csak ülök a vonaton, ölemben a lap-toppommal és robogok, illetve robogunk Freiburg feléJ Közben pedig mindvégig azon gondolkodom, hogy hogyan is szervezzem tovább az életem. Maradjak-e még kint vagy menjek haza? Jó kérdés. Utálok dönteni és nagyon nehéz is ez nekem. Legszívesebben nem mennék haza és otthagynám az egész egyetemet, de ilyenkor mindig felvetődik bennem, hogy mért kellene ott hagynom, amikor szeretem csinálni, amit csinálok. Tehetségem lehet, hogy nincsen hozzá, de igyekszem mindenben a maximumot nyújtani, még akkor is, ha eszméletlen fáradt és kimerült vagyok.          Nehéz az élet és egyre nehezebb lesz. Állandóan ezen gondolkodom, és nem tudok leállni. Állandóan pörgök mostanság és annyi tervem van, de annyi. Ilyen még nem volt. Mindig voltak terveim, céljaim, e ennyi sosem és olyan lazán tudok váltani és annyira rugalmas lettem az elmúlt hónapokban, hogy kezdek magamra sem ismerni. Ennek valójában két oka lehet. Vagy nagyon felnőttem és abszolút értelmes vagy nagyon érzem, ami nálam ugye elég gyakori, hogy valaminek vége lesz. De még nem tudom, hogy pontosan minek is….a magyarországi életemnek vagy a freiburginak vagy valaminek véget kell majd érni vagy nem is tudom, de furcsa nekem ez az újonnan jött dinamizmus és egy kicsit rafináltág isJ Mostanság kezdem úgy érezni, hogy életem egyik fontos részéhez fogok érni.

Na, igen írhatnék most minden vizsgámról részletesen. A megpróbáltatásokról, a versengésről, amit egyre jobban kezdek élvezni, hogy őszintén bevalljam mindig egy kicsit nyuszi voltam, de manapság egy olyan nőt látok magamban, amilyen mindig is akartam lenni. Szervezkedem, pörgök, s nem bírok leállni, mert annyi tervem van, aminek nagy része persze elég merész és eléggé táptalajon áll még, de hiszek benne, hogy meg fogom tudni valósítani, mert meg akarom, s annyi energiát érzek még most is magamban, álmatlan éjszakák és olykor-olykor kellemetlen vizsgák után is, hogy valóban el sem hiszem. Elképzelhető, hogy ezek adják a rengeteg energiát.

Néha elvesztem a fonalat írásaim közben. Furcsa. De ez is rám vallJ Nem baj én így kezdem magam elfogadni és szeretni, amilyen vagyok. Élvezem azt, hogy nem tartozom azon plázamucusok közé, akik az agytekervényeik helyett, a mellbőségüket növelik,J Nincs velük különösebben semmi bajom, s azzal sem különösebben, hogy a legtöbb FACE rájuk bukik. Nem vagyok irigy rájuk. Sőt inkább legyek ronda, kövér, (ami elképzeléseim szerint sosem leszek…) de inkább legyen eszem és széles látóköröm. Inkább utazzam körbe a világot, mint minden nap arról beszéljek, hogy letört a műkörmöm vagy leestem a lépcsőről, mert nem tudok az új magas sarkúmban menni, amit a mucusom vett nekem. Lehet, hogy vicces, amiről most írok, de C’ est la vie, és valóban ez a való világJ.  S néha, annyira élvezem….csak nézem az embereket az utcán, nézem az otrombaságot, a képmutatást, a divatmajmokat….furcsa..na persze nem mondom azt, hogy én nem tartozom néha közéjük…… Szeretek én is divatosan és elegánsan felöltözni, de én megmaradok általában a magam egyediségében és konzervativizmusában, vagyis én ezt inkább szerénységnek nevezném. Ma, Pest felé utazva egy kellemes, idős hölgy társaságában volt részem. Rettenetesen aranyos, na, igen és egy kicsit bőbeszédű volt, de ez nálam nem jelet, problémát, mert ez bennem is meglévő tulajdonság……aki ismer, az tudjaJ Arra akartam kilyukadni, hogy akár leírhatnám az egész beszélgetést is, de én annyit bírok írni, hogy az csuda……Két jó dolgot tanácsolt nekem. Az egyik az volt, ha tehetem, próbáljak meg nagyon sok helyre eljutni és nyitott szemmel járni. A másik dolog pedig az volt, hogy legyek szerény ember, mert, akik ezzel a tulajdonsággal rendelkeznek, azoknak az élet mindig „bő tálcával” mutatkozik. Érdekes…mondjuk sosem voltam az a fellengzős és nagyképű ember, lehet, hogy ezért is vagyok alkalmatlan olyan kapcsolatokra, itt egy kicsit a szerelmi életemre is kitérve, amelyekben a pasik egy kicsit ezt az irányt képviselték…pedig megérdemeltem volna…úgy gondolom, mert ennyi nekem is jár..csak sajnálom, hogy egyre kevésbé érték már a mai hím társainknál az értelmes nő fogalma…

Azt hiszem, hogy most abba is hagyom, mert lassan lemerül a telepem és még szeretnék egy két dolgot megnézni a gépemen…….                                                                                                                                                                

 

Szólj hozzá!

Amikor.....

2009.01.21. 10:40 Kidi

Amikor…

Amikor írnod kell, de nem tudod, hogy miről írsz, amikor írnod kell és eleged van, amikor majd meg halsz, mert fáradt vagy, hiszen napok óta nem alszol, mert tanulsz. Lelkiismeret furdalásod van, nem tudod lehunyni a szemed, mert félsz attól, hogy leégsz. És igen be is, meg le is égsz, mert nem tudod magad kipihenni, minden nap azon gondolkodsz, hogy-hogyan szervezd át a napodat, hogy sikerüljön rendbe szedni magad és lehetőleg minél kevesebb kávét igyál, hiszen már így is sokat fogyasztottál és kezded magad úgy érezni, mintha összeomlanál. Testileg és lelkileg is széthullsz, mert kevés az időd mindenre, de természetesen jó jegyeket is szeretnél és mindent szeretnél gyorsan letudni, hogy otthon is lehess, de ez nem jön össze, mert messze van egymástól a két város, a harmadikról meg már nem is beszélve, amelyek között, mondhatni, hogy napok, hónapok között ingázok…… Minden nehezebben megy, ha nem vagy itthon, nem látogatod az előadásokat, de persze nem is akarod magad túlhajszolni, persze nem így megy... Nem akarok itt nyavalyogni, mert nem ez a célom, meg tulajdonképpen élvezem én ezt a megpróbáltatást, csak lassan mérlegelnem kellene azt, hogy nem tudok maximálisan felkészülni a legtöbb dologra. S ezt a legnehezebb elfogadnom, mert valljuk be, hogy örök maximalista vagyok magammal szembenJ Ezen a héten sikerült egy kicsit túllőnöm a célon. Öt beszámoló, persze köztük vizsga is. Be kell látnom, hogy nem megy minden egyszerűen…. főleg, ha párhuzamosan készülsz több dologra. Egy kicsit meg is viselt a mai nap, többek között azért is, mert garantálom, hogy 2-3 óránál többet nem aludtam…. na, igen, ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült értelmes, összefüggő mondatokat kinyögnöm..na, mindegy…

Hm…érdekes gondolatok keveregnek benned és szívesen elhúznád a csíkot a világ másik végére, de még sem teszed, mert tudod, hogy nem szabad és erős jellem vagy és meg tudod csinálni, csak mindenhez idő kell…olykor-olykor egyébként felmerül benned a kérdés, hogy valóban ezt szeretnéd-e csinálni?  Hm…rájössz, hogy lehet, hogy nem ez lett volna az életcélod, de megcsinálod, mert elvárják tőled vagy jobban mondva elvárod magadtól, mert muszáj..milyen élet az ilyen? - kérdem én? Persze szereted azt, amit csinálsz, meg tudod is csinálni, ha részt tudsz venni az órákon, ha teljes jelenléteddel ott vagy……de most nem vagy ott, nem tudsz koncentrálni s, ami a legrosszabb, hogy nem azért nem bírod, mert nem vagy felnőtt a feladathoz, hanem azért, mert időhiányban szenvedsz….Mindent meg kellene csinálnod egyszerre és én szeretnék is….de nem megy mindig minden úgy, ahogy én azt elvárom magamtól…..na igen, ha minden nap van az embernek vizsgája, akkor nem tudni, hogy ezt hogyan szervezd.

 

Szólj hozzá!

Hogyan lehetséges....?

2008.12.18. 03:33 Kidi

 

Érdekes dolgok kavarognak bennem mielőtt hazamegyek. Kettős érzések, amelyik sohasem fognak letisztulni bennem. -úgyérzem. Az utóbbi napokban igencsak jólérzem itt magam s, ha belegondolok, hogy szombaton utazom, s ha minden jól megy, akkor vasárnap már otthon is vagyok, akkor egyik részem örül másik sír. Nagyon szeretek itt lenni, sőt kimondhatatlanul jól érzem most magam a bőrömben, de tudom, hogy már otthon is nagyon várnak..Ilyenkor mindig kicsit könnyes lesz a szemem az örömtöl:), ha arra a pillanatra gondolok, amikor meglátom a szeretteimet az állomáson és egymás nyakába borulunk, egy kicsit könnyezünk, mert olyan jó egymást újra látni és megölelni:) Hm..másrészt van bennem egy furcsa érzés, olyan, mintha álmodnám az életemet, na persze nem azért, mert minden olyan rózsás, hanem csak azért, mert olyan dejavuim vannak mostanság..jó pár monomentum, amelyek olyanok, mintha már egyszer megtörténtek volna. A vallásom alapvetően katolikus, de valahol hiszek abban is, hogy az ember újra és újra megszületik..furcsa ez, de az élet már csak ilyen..nagyon szép és olykor oly kegyetlen, hogy legszívesebben belehalnál, mert annyira fáj, hogy sikítanál, de persze nem tudsz, csak elnyomni magadban mindent, vagy egyszerűen ismételten csak sikítanál, de az sem megy, mert nem jönnek a hangok, a hangképzőszerveid leálltak, minden meghalt benned, de mégis létezel..érdekes:) Na igen..látszik, hogy nemrég tanultam fonetika-fonológiát...igen a zh, majd meglátjuk milyen lesz, a referát mindenesetre jól sikerült, magyar szisztémában átszámolva, ha jól számolom persze, mert a matek az sosem volt az erősségem, akkor négyest kaptam.:) Yes:)

A továbbiakban azért sem megyek szívesen haza, mert mielőtt  elmegyek ismételten találkoznom kellene az én """""hercegemmel""""""---na ja ez a szóhasználat egy kicsit túlzás, de jobbat sajnos nem találtam...érdekes ez a dolog is  mostanság, hogyan lehet beleszeretni egy olyan emberbe, akivel csak kétszer találkoztál életedben és lehet, hogy soha töbé nem is látod???-költői kérdés is lehetne, de valahol nem mondanám, annak.......furcsa.....gondoltam az első találkozásunk után, hogy lehet nem látom többet....de mégis, az élet úgy akarta..aztán persze a női büszkeségemnek köszönhetően, amely valljuk be a """party""" végén kissé alábbadott, megcsorbult.....ismételten magamnak is köszönhetem, többek között, hogy kissé csalódottan ért véget az estém:):) Bár erre mindig azt mondják, hogy lehet, hogy így kellett lenni...de én ezellen már lázadok....nem, neem és neeem.....

Na jó térjünk át egy másik témára.....találtam Tandem-Partnert, vagyis mire végleg hazamegyek elképzelhetőleg, megtanulok angolul:):))Hm....Fany:) S azt hiszem most érkezett el az a pont, hogy le kell feküdnöm aludni, mert holnap elég hosszú órákon keresztül a várost kell járnom, hogy mindenkinek megpróbáljam a megfelelő ajándékot kiválasztani:):)

Még azért erről......amikor azt mondják neked, hogy "du bist so süß:))" S főleg egy olyan ember, aki neked is roppant módon szimpatikus, akkor az olyan boldogsággal tölt el, hogy szárnyalni tudnál, de sajna nincsenek szárnyaid és persze egy RedBull sincs nálad, hogy szárnyakra kapj.........Egal, sowieso fühlst du dich im siebten Himmel:) Persze az is érdekes, mikor az olasz kislány azt mondja neked, hogy: "Ildi, du findest überall Männer..wahnsinn..."-na igen ez egy kicsit kínos is tud néha lenni, de alapvetően egy hatalmas önbizalom-bombát kapsz, ami úgyis lelohad, ha hazamégy, de lagalább akkor iszonyatosan jó....hogy ezt most mért is írtam, tkp. nem is tudom.....néha olyan bohókás tudok lenni és állandóan csak fecsegek-locsogok vagy fordítva:)?:)Passz...

Na jó, azt hiszem nem ártana néhány órát csucsulni:)

 

 

Szólj hozzá!

Jaj...belekavarodtam:)

2008.12.10. 15:53 Kidi

Néha nem is tudom, milyen címet kellene adnom az aktuális bejegyzésemnek, soha nem tudom a megfelelő címet kitalálni, de mindegy. Először is akkor Orsi neked...Sober...nagyon tetszik a zene, na igen te vagy a mi kis P!nekünk:) Itt lenne neked egy kedvenc boltod Freiburgban, nagyon kis aranyos és neked találták ki, kár, hogy nem vagy itt.:) Ami a klipjét illeti, hát egy kicsit érdekes, de nem nagyon lepnek meg már az ilyen dolgok, mert egyre több nő....  undorodik a pasiktól. Vajon miért?- és itt csak arra a  viccre tudok hivatkozni, hogy ...........igen.......Mi a különbség a rendes pasi és az UFO között?- ufó-t már láttak:):):):)-Van egy ilyen honlap valahol a hálón, ahol csak nőknek vannak viccek..na nem kell mondanom én egyből meg is találtam és rá is cuppantam...Csak a nagy büdös helyzet az, hogy ugyanúgy, ahogyan a pasik nem tudnak nélkülünk élni, így mi sem nélkülük....persze vannak napok, amikor elküldenéd őket a francba, de valljuk be ez néha csak női hisztéria....ami hozzátartozik ahhoz az imádathoz, amit a férfiak irántunk tanúsítanak..Ugyanis az a férfi, aki imádja a nőket, az szőröstől-bőröstül szereti őket, tehát ízig-vérig minden kis herótunkat elviselik:) Ami minket, nőket illet az már ettől bonyolultabb és ezt most nem is kezdem el taglalni, mert az oldalakba telne és regényt tudnék írni róla..nem csak novellát:) Na igen..most tudnám, hogy mért is kavarodtam ehhez a témához......mindegy, aki ismer az tudja, hogy néha elkap a hév és akkor írok mindenféle hülyeséget és néha azt hinné az ember, hogy értelmetlenséget, de NEM....ami bennem van, annak ki kell törnie, mert az ember csak egyszer jut el egy gondolatmenethez, amit lehet soha többet nem tudna felidézni. Ezért is utálom, hogy a lap-toppokat nem tervezték sokkal kisebbre, hogy gyorsan előkaphassam a vonaton vagy a villamoson a zsebemből és csak írjak és írjak......na de az azért nem lenne jó, mert ha idegesítő dologról szeretnék írni, akkor felizgatott lelkiállapotban nem sikerülne olyan jól, mint szépen higgadtan, végiggondolva írni a esténként vagy olykor-olykor már hajnalban a kicsi szobámban, zenét hallgatva és nyugodt körülmények között.......Viszont, ha a lelked boldog és a "csupanyugalomperceket" élvezed és nincs nálad csak egy lap, vagy csak egy toll, hogy a kezedre skiccelhesd, hogy jaj..igen erről írnom kell, mert ezt fontos megosztanom a külvilággal, akkor az nagyon rossz...Ilyen volt az egyik délutánom, amikor rohantam órára és éppen azon gondolkodtam, hogy minek is szaporázom a lépteimet, amikor még van egy csomó időm és minek pörgetem magam túl? Aztán jött a mókus:) Na igen ez vicces volt, ugye egy tóparknál lakom, ahol minden tiszta és kutyák, cicák, mókusok mászkálnak:) Szóval, amikor megláttam, akkor az életem egy percre vagy kettőre hirtelen olyan lett, mintha minden megállt volna körülöttem...megvártam még szépen feltipeg a fára és az egyik ágról a másikra ugrik:)- olyan kis édes volt, hogy azt hittem, hogy megeszem vagy utána mászok , megfogom és megsimogatom.....igaza van a 30y-nak, amikor azt énekelik, hogy ...vegyél magad mellé egy kutyát vagy macskát társnak......igen pont ezt éreztem abban a pillanatban. Ha néha egyedül él az ember és a legjobb barátai illetve a családja messze van és nincs meg az a napi kapcsolat, ami, ha a hétköznapokhoz is tartozott, de feldobta a napodat .....egy mosoly vagy egy veszekedés:), akkor az meglehetősen hiányt kelt az emberben:) Na igen, de ezen csak néha van időm gondolkodni, mert a nap nagy részét mindig kitöltöm valamivel....mindig van mit csinálnom, ha nem dolgozom vagy egyin vagyok, akkor általában főzök vagy ajándékokat keresek vagy gondolkodom, hogy hogyan is kellene továbbá terveznem ez életemet és persze, hogy hol...hogy kivel?--igen ez már más tészta:):):) Ez egy nehéz ügy....

Hála sok időm nincsen a gondolkodásra, így a napjaimnak élek, vagyis próbálok, azoknak élni, de igazából itt sem teheti mindig azt az ember, amit szeretne...néha eszembe jut, hogy olyan jó lenne kimenni a parkba és csak ücsörögni a fűben, aztán eszembe jut, hogy bár süt a nap, de nincs olyan jó idő, hogy a fűben üljek, mint a nyuszi..ugyanis nagy rész már mindenhol, csak föld van:) Vagy eszembe jut, hogy jó lenne valahova csak úgy beülni és elmerengni az embereken, de ennek az akadálya meg az, hogy soha nem megyek egyedül ilyen helyekre, pedig néha annyira vágyom rá, hogy úgy, mint egy ismerősöm az étteremből..leül, megissza a kávéját, elmereng olvas, elmereng szétnéz, mosolyog, bekapcsolódik egy-két beszélgetésbe........na igen, néha nem ártana ez sem, de erre mostanság már nem nagyon van időm, mert sűrűsödik itt is minden, de azért valljuk be, hogy volt időszak, amikor csak kiültünk a teraszra a cappucinónkkal és bámultunk a messzeségbe, közben megjegyezve, hogy most mennyire jó életünk van:) Persze ez nem jellemzi most már napjaimat...napjainkat, mert mindenki a saját dolgával van elfoglalva....

S most nekem is azzal kell foglalkoznom, hogy most már ágyba kerüljek, hogy holnap foglalkozhassam még a pénteki referátummal, ami szerintem az eddigi legnehezebb lesz még akkor is, ha most már értem, hogy miről is van szó:)

Also, Gute Nacht für mich, aki meg most olvassa kis életemet, annak további jó szórakozást kívánok:)

 

 

Szólj hozzá!

Napjaim és érzéseim

2008.12.07. 21:13 Kidi

Azt hiszem, van itt egy kicsit magyarázatra szoruló dolog, mielőtt még mindenki félreértené az előző feljegyzésben a vad románc megfogalmazást. Nem úgy kell ezt érteni, ahogyan az a szó valódi értelmében van. De igazából ezt nem is szeretném taglalni, mert, akinek tudnia kell, az már mindent tud, aki meg nem, hát erre mondják azt, hogy sorry, amit már én is oly sokszor hallottam és talán ez a szó annyival jobb, mint a magyar sajnálom, mert ezzel jobban lehet érzékeltetni, hogy semmi közöd hozzá....Számomra ez érzéketlen és kicsit idegen is, de ha valakit meg akarsz bántani, akkor ezzel is sikerülhet. Sikerült már engem is egy jó párszor ezzel a jó napomat, kellemetlenné varázsolni..

Az itteni napok egyre gyorsabban telnek sajnos és szinte észre sem veszem, de már csak két hét van a hazaútig. Erről már talán írtam is, hogy több okból sem akarok hazamenni, de valami mégis vonz haza, persze a család és a barátok, de ezen kívül lassan nem sok minden van, ami a Magyarenland-hoz kötne. Ezt a megfogalmazást nem csak én, hanem a német újságok is használják, amin teljesen meg is lepődtem, dehát elég fura dolgok vannak itt. Például azon csodálkozom, hogy a legtöbb ember itt fütyül, akár jókedve van, akár rossz, ja és persze nem csak, amikor egyedül van és nem csak akkor ha a saját szobájában van, hanem szinte mindenhol. Mindig eszükbe jut egy kis dal, amire rázendítenek én meg mosolygok magamban, hogy milyen furcsák is...én nem is tudom, hogy mikor fütyörésztem utoljára, már lehet, hogy nem is tudok. Vicces és még viccesebb, ami pénteken volt. Nem kell mondanom ez az előadásunk most nem sikerült olyan jól, az a baj, hogy nehéz is volt a témánk és én túl is paráztam, mert annyira idegesített a sok amerikai, akik csak vonogatták a vállukat, meg húzogatták a szemöldöküket, de közben szerintem azt sem tudták, hogy hol vannak..na mindegy...ezzel kapcsolatosan még, amit itt szeretnék megemlíteni az a fütyülés----az utánunk következő referátot egy amerikai srác vagy lány tartotta, tulajdonképpen még mai napig sem tudom eldönteni, hogy lány vagy fiú..olyan vicces..tartja szegény a kevésbé érdekes és érthető, sőt, ha nagyon gonosz akorok lenni értékelhetetlen előadását és van egy pillanat, amikor elfelejtkezik magáról és elkezd fütyülni..na nem is kell mondanom, hogy alig bírtam visszatartani a nevetésemet vagyis inkább mondjam azt, hogy azért nem nevettem, mert az óra második felét végigköhögtem és kétszer ki kellett jönnöm az óráról, mert elkapott egy köhögési roham, amit még mai napig sem értek, hogy mi is okozhatott, de elképzelhető, hogy azért történt mindez, mert a teremben szinte semmi levegő nem volt és meg is voltam egy picit fázva....na ezt most nem lett volna szabad leírnom, mert akkor otthon azzal fognak nyaggatni, hogy biztos azért fáztam meg, mert nem szedtem rendesen a béres cseppet. Na igen itt még erre is figyelnem kell, hogy a mindennapi adagomat beszedjem és nem nagyon szeretem bevenni, mert, hogy őszinte legyek, amióta ezt szedem folyamatosan csak hízok:( S bár a többiek azt mondják jól áll és már rámfért én csak egyre rosszabban érzem magam ettől a bőrömben..áááá....Na mindegy, az egy hónapos otthonlét , a folyamatos stressz meg idegeskedés majd ledolgozza a kis hurkákat:)

Visszatérve a referáta az óra végén megkaptuk a feedback-et. Hogy őszínte legyek sokkal rosszabbra számítottam. Magyar jegyre átszámítva négyest kaptunk. Most mondanám, hogy ez jó, de nem vagyok magammal megelégedve, mindegy végülis az a lényeg, hogy nem rosszabb és nem elégtelen, sőt ez mégcsak közel sem áll ahhoz, bár én magamat mindig leértékelem, de ezúttal elég rossz jegyet adtam volna magamnak...mindegy ne is beszéljünk erről...mert csak idegesítem magam és akkor a szombati referátomra csak még jobban feszült leszek, pedig az nem semmi lesz....Der i-Umlaut..hogy umlautról, meg ilyenekről már halottam, de erről még nem az is fix:)

Freiburg mostanság egyre szebb. Megkezdődött már 24-én a Weinachtsmarkt. Gondolom nem kell mondanom, hogy gyünyörű, bár hétvégén életveszély kimenni. Annyi ember van, hogy csak na. Borzasztó. Alig lehet haladni. Még szerencse, hogy a belvárostól egy kicsit messzebb lakok, na persze annyira nem messze, mert így is eléggé a központban vagyok, de itt legalább a villamoson kívűl máshol nincs a nagy massza. Furcsa, a rengetek nyelv. Jobbra fordulok még németet hallok, a hátam mögött már olaszt, előttem meg franciát, bal oldalomon meg angolt. Szóval hemzseg itt mindenféle nyelv:)Néha én is bekavarodom, s mikor franciául hozzámszólnak, akkor németül beszélnék..na igen..nem ártana beíratkozni egy nyelvkurzusra! Igen nagyon is idegesít, hogy itt mindenki legalább 3 -4 nyelvet beszél, ebből kettőt tuti anyanyelvi szinten persze:) Nagyon zavar, hogy én meg a németet sem tudom még anyanyelvi szinten:(:(:( Ez gáz, de ehhez nem is elég még ez a félév sem! Hm...

Na jó most befejezem, holott még a kicsi mókuskáról nem is beszéltem, na meg persze a galambokról sem, akik olyan lazán átsétálnak előtted, hogy csak na. Legszívesebben, főleg, ha nem jó napom van, akkor fenékbe billenteném őket, de nem teszem, mert ugyebár szeretem az állatokat:)

 

Szólj hozzá!

Wow..

2008.12.04. 00:46 Kidi

Amikor látom, hogy a statisztikai adatok megugranak, akkor mindig olyan boldog vagyok, mert érzem, hogy sokakat érdekli, hogy mi van velem, de az is lehet, hogy sokan csak nevetnek a buja kis életemen, amit én, hogy őszinte legyek rettentő módon imádok. Most lenne miről írnom, mert a hétvégém vérpezsdítően izgalmas volt..bár ez lehet a legtöbb férfitársamnak rosszul esne, ha beszámolnék erről, ezért lehet nem is kellene...most nem is fogok..erre még aludnom kell egy-két napot..pedig annyira bennem van a kisördög, hogy a szombat esti vadrománcról beszámoljak..de..jaj....hát nem is tudom...most kéretem itt magamat...majd eldöntöm a hétvégéig....

Számtalan dolgom lenne, például péntekig be kellene fejeznem egy referátot, ami nem azt mondom, hogy nem érdekes, de most rettentő módon nem tud érdekelni, sőt lassan már két-három napja zaklatott lekiállapotban vagyok és nagyon attól tartok, hogy azért, mert haza kell mennem..ne tudjátok meg, hogy mennyire nem akarok..olyan félnek érzem itt az életemet az tény..meg nem látom a végét az egésznek, de nem szívesen hagyok itt mindent, mert itt olyan szabadnak érezheted magad..azt csinálsz, amihez kedved van.........na igen már görcsbe is rándult a gyomrom.......na de most mennem, kell, mert nem akarom, hogy elszúrjam ezt a referátot.....

Szólj hozzá!

Folytatás

2008.11.24. 17:24 Kidi

Nos a mesedélután még korántsem fejeződött be csak, mivel nem nagyon tudok szerkezteni és nem akartam, hogy az egész bejegyzés hatalmas nagybetűkkel virítson a képernyőről ezért úgy döntöttem, hogy kezdek egy új bejegyzést:) Na igen ez is már csak én vagyok és, ahogyan anyukámtól hallottam, ezek szerint én már analfabétának számítok a 21.sz.-ban, mivel nem nagyon értek a számítógéphez és nem beszélek két nyelvet...na szép..én analfabéta...nem-nem..bizony, ha hazamegyek erről sűrgősen tenni is fogok, beíratkozom egy tanfolyamra, vagy jobb, ha anyától megtanulom, ő már úgyis tudja, hogy hogy kell a dolgokat, mivel már levizsgázott mindeből...word, excel..bla-bla-bla...úgyhogy, anya készülj...a kislányod tanulni akar:) Jaj igen..hazautazás..a karácsony miatt iszonyatosan várom és a szeretteim, valamint a barátaim nagy része nagyon-nagyon hiányzik nekem, hiányoznak a beülős Carpe Diem-es teadélutánok, na igen ehelyett most egyedül szorítgatom a kezemben a bögrécskémet, közben fordítok, tanulok és írom a blogomat, miközben kint jégeső esik és hideg van..:( De Roxette, U2 kellemes hangulatot varázsol a szobámba, s mivel ma nem kell mennem dolgozni, mert kedves arab munkatársam megint bekavart, ezért úgy döntöttem foglalkozom egy kicsit a könyveimmel, a stilisztikával és még ne soroljam mennyi mindennel, amire ma nem fog sor kerülni. A hétvégén azért sziesztáztam, na persze csak szombat délután háromtól, mert addig a fonológia szépséges tudományát hallgattam kedves német tankörtársaim prezentálásában. Na és persze egy Elefántcsontpartról származó leány ismertette a saját nyelvét, amely abszolúte érdekes volt. A nyelvet dzsulának (kiejtve) nevezik. Érdekes a gyarmatosítás előtt nem volt írásban rögzített nyelv, aztán wurde festgelet----ó jaj---na nincs kedvem törölni, szóval a gyarmatosítás után már írott formája is létezik. Érdekes, hogy tkp. olyan, mint a Tonsprache, avagy, mint a kínai. A nyelv 24 magánhangzót tartalmaz és eszméletlenül sok átvétele van a franciából, amelyeket a saját nyelvükkel kombinálnak.....Na jó a fr. átvételek, azért gondolom annyira nem meglepőek...ezt most nem kezdem el magyarázni, hogy miért....

Na igen megint eszembe jutott valami a nyelvekkel kapcsolatban. A magyar nyelvet legtöbben a szláv nyelvekhez csoportosítják..hát ez megdöbbentő és eszméletlenül idegesít is, na jó, mondjuk az Ostblock miatt, talán annyira nem meglepő, de számomra ez eszméletlen nagy műveletlenségre vall. Philippel szoktunk is erről beszélgetni..na igen ő amerikai, de nyelvészcsaládban nőtt fel, mondhatni, szóval így nem meglepő, hogy ő tudja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. Na igen ő egy okos amerikai:) Azért ez is meglepő...ha már az amerikaiak beszélünk..jaj..de utálják az angolok az amerikaiak....amikor szombaton, hajnalban sétáltunk haza Bennel a StuSie-ig, akkor bizony ez is szóba jött többek között...:) 

Szóval a héten volt még kellemetlen megleptésem, ami sokkolt is, de diszkrécióból és emberi tiszteletből ezt nem fogom nyílvánosságra hozni..elég azt, ha két ember tudja..és ehhez nem is fűzök csak annyit, hogy nagyon meglepődtem és sokkolt is a hír...de elfogadtam és próbálok segíteni, amennyire tudok.....:)

Na igen..hát a szombatot nem fogom annyira taglalni, mert már az előzőekben van róla szó.....talán csak annyit, hogy abnormálisan kellett volna kinézni a partyn...gondoltam rá, hogy felveszek felemás zoknit, meg két copfba fogom a hajamat és kifestem magamat, mint egy bohóc, de nem tettem meg, mert elég érdekes lett volna úgy végigcaflatni a városon, meg haza is jönni, na és persze el kezdett esni a hó is, úgyhogy felvehettem a csizmámat:(/:) Na és örülhetek, hogy csizmát vettem, mert itt kb. 15 cm-es hó esett, s bizony a pici topánkámba eláztam volna.....bár a nadrágom az elég érdekes volt:):):):):)

Mindezek mellett rohangálok egész héten a patikába egy gyógyszerért, de úgy néz ki, hogy holnap már fel tudom végre adni:):):):)

Szóval nincs egy unalmas életem Freiburgban sem, de ezt imádom, amikor pörögni kell és izgalmas dolgokat csinálni, éppen ezért most be is fejezem, mert mennem kell tanulni:)

Szólj hozzá!

Bulika és egy stresszes hét:)

2008.11.24. 16:42 Kidi

 

Tegnap elkezdetem írni a kis naplócskámat, na erre persze bekrepált a a net. Mért is ne...pont ilyenkor, hogy ne tudjak senkivel sem kommunikálni, hogy ne élvezhessem egy kicsit mások írásait és természetes, hogy ne tudjak írni a szobati estémről, ami eszméletlen jól sikerült, noha nem táncoltam és nem voltam még becsípve sem:) Aber wirklich:):):)---Egyre jobban kezdem magam itt érezni és egy kicsit olyan furcsa, de úgy érzem megam, mint a gimis kislány, aki tanulgat, de nem sokat és elmegy egy házibuliba, ahová a lakótársai is követik:) Wahnsinnig, s azt, ahogyan már sokan tudják a lakótársaim nagy része pasi...hm-hm-hm...na igen, kuriózum...hahahaha....olvastam egy cikket és egy lány azt írta, hogy az ő tapasztalata az, hogy magyar nőként nem jön be a magyar pasik nagy részének, viszont, ha elmegy külföldre, akkor bezzeg le nem tudja magáról vakarni a mindenféle nemzetiségű pasikat...jajjjj, de ezt éreztem én is szombat este, meg tulajdonképpen az egész eddigi életem során....."a szemek odatapadtanak....."-néha már én éreztem magam kicsit kellemetlenül a sok mustráló tekintettől, de valljuk be nagyon jólesett..élveztem, hogy kezemben van az irányítás, s jól esett már végre egy kicsit flörtölni, beszélgetni, élvezni az életet és szédíteni a pasikat.......szegény egyik srác..jajj..olyan szemtelen vagyok.....megkérdezte, hogy van-e barátom...na én ezt direkte nem akartam érteni, errefel odafordult a csoporttársamhoz és megkérdezte tőle, hogy vele vagyok-e együtt...szegény csak nézett boci szemekkel és nem értette, hogy mi a szitu, hogy mért nem válaszolok......na előfordul az ilyen.....ha már velem is bizonyos férfiak kitoltak...én mért ne velük...??? Errefel elkéri a telszámomat, nahát..nem adtam meg, de gondolom ez nem meglepő....ugyanis, aki nekem tetszene, az az illető sajnos nem volt a party-n, mert Svájcban, egy táborban kicsi gyerekeknek angolt tanít...na ez nagyon szimpatikus nekem....szívesen lettem volna én is a kis apróságok között, hogy hallgassam, vagyis inkább bájosan mosolyogjak rá:)

Apropó angol és mosoly....kezdem az angollal...hát itt senki sem akarja elhinni nekem, hogy nem nagyon tudok angolul, mivel szerintük a kiejtésem angolul nagyon jó, noha nem mondtam még túl sok összefüggő angol mondatot.....Ben éppen ezért meg akar tanítani angolul...na szép..bár lehet lenne valami előnye, meg szerinte simán megtudnám tanulni, mert jól beszélek németül..na hát én ezt nem így gondolom....na de lehet egy próbát megérne....

Akkor most a mosolyról egy kicsit..talán már írtam az egyik feljegyzésemben, hogy nem értem, hogy mért szeretik sokan a mosolyomat, na most kaptam rá egy kedves ismerősömtől választ. Kicsit meglepődtem, de nagyon tetszik a megfogalmazása és köszönöm Laci, hogy végre valaki szavakba öntötte ezt nekem...nagyon jől esett, s ugyebár, amikor msn-en beszélgettünk, akkor egy kicsit sokkoló élményemről beszéltünk és a fáradtságtól meg a sok stressztől kiakadtam és könnyes szemmel ültem a monitor előtt, de amikor megkaptam ezt a jellemzész a mosolyomról, nevetésemről, akkor örömömben sírtam..mert valóban jól esett...Noch einmal danke dir:) Azért ismertetem, tehát beszélgetésünk egy töredéke:

Én:

-"te megmondod nekem, hogy miért tetszik mindenkinek a mosolyom?" (kissé érdeklődően és értetlenkedve....)

Errefel ő:

"mert van benned egyfajta kislányos báj ami rettentő jól áll, és amikor igazából mosolyogsz, az úgy sugárzik, és feltölti másokban (bennem) a pozitív energiákat, ez felmelegít, és na ettől olvadunk/dok"

Szóval ezt kaptam válaszként.....én ezt persze nem tudom, hogy valóban így van-e, de kedves ismerősömben megbízok és nagyon szeretek vele beszélgetni, úgyhogy hitelet adok szavának:)

Szólj hozzá!

Strasbourg és a hétvége

2008.11.16. 23:24 Kidi

Hol is kezdjem, oly sokminden történt, hogy oldalakat lehetne róla írni, persze ez nekem nem jelentene gondot, de jobb, ha csak mérsékelten ír az ember. A hétvége most elég sűrű volt. Szombaton egyetem, blokkszeminárium, ami persze szerintem nagyon jó volt csak fársztó, hogy németül ment. Meg persze nyelvjárásokról is beszéltünk, hát mit ne mondjak nem egyszerű....eléggé oda kellett figyelni, de megoldottam és, ami most már tetszik, hogy nagyon aranyosak kezdenek lenni a csoporttársak is. A szombati napra, órára valaki hozott süteményt, mert szülinapja volt..nálunk ilyen mért nincs az egyetemen...ilyenkor mindig ez jut az eszembe. Meg persze furcsa volt az is, hogy kis tálcára tette és mindenkinek vágnia kellett belőle...hát nálunk ilyen nincs....sajnos, vagyis én még nem tapasztaltam... Hála az óra nem tartott délután háromig, mert nem volt, aki bezárja a termet a Deutsches Seminaron, így nem maradthattunk tovább.

A nap további részében takarítottunk és főztünk:), ugyanis kitaláltuk Kingával, hogy egy kicsit barátkozunk a többiekkel és összehívjuk a társaságot, egy kis magyar gulyásra. Mivel még so nem főztünk Kingával gulyást, így én egy kicsit tartottam tőle, hogy hogyan is fog sikerülni és egyáltalán fog-e ízleni a német, amerikai kis csapatnak.....Na persze a gulyásból sajnos csak ragu lett:), mert nem volt olyan nagyés mély edény, amiben tíz főre lehetne főzni, így nem tudtuk annyi vízzel felengedni, amennyi kellett volna hozzá..na mindegy végülis nagyon finom kis kaját dobtunk össze....nem maradt szinte semmi....csak egy kevéske, amit gondoltam majd elteszünk Patricknak, mivel ő Svájcban bulizott, de áááá..nem.....az este nagyon jól alakult...örülök neki, hogy csináltunk egy ilyen kis partyt, mert így legalább többet beszéltünk németül. Amit sajnálok, hogy nem mentünk el Tood-ékkal bulizni, de olyan fáradtak voltunk már, ha elmegyünk, akkor nem mentünk volna ma el Strasbourgba, márpedig Strasbourg, ugaynúgy megér egy misét, mint Párizs:)

Strasbourg...nincs olyan messze Freiburgtól, körülbelül másfél óra és már Franciaországban is voltunk. Az első benyomásom Strasbourgról furcsa volt, mikor megérkeztünk a pályaudvarra és kiléptünk az utcára, akkor nagyon Budapest feeling fogott el, de amikor már  a városban sétálgattunk, akkor azt éreztem, hogy teljesen máshol vagyok. Nagyon szép kis hely és tetszik ez a kicsit kevert stílus...Egyszer azt érzi az ember, hogy Németországban van, kis favázas házak,  pici utcák, tisztaság, de másrészt, amikor a sok csillogó boutique-t látja az ember, a sok divatos embert az utcán, ja és persze a rendőrség által szigorúan őrzött területeket, meg persze, hogy két  rendőrségi autó, meg motoros kísér egy autót, akkor meg azt érzi az ember, hogy egy kicsit amerikában van...furcsa..olyan volt, mintha egy kicsit a mesében lettünk volna. Láttunk nagyon sok mindent, Európa Parlament, Nemzeti és  Egyetemes Könyvtár, Nemzeti Színház, a sétálóutak, a ringek, a pályaudvar, ami egy kicsit modern burkolattal van befedve és belülről, pedig megőrizték az eredeti épület stílusát. Láttunk TGV-t, Tram-ot, ezt a szót a franciák tulajdonképpen, minden vonatra, mertóra vagy villamosra használják. Megtanultunk közlekedni Strasbourgban a tram-mal és persze sikeresen jegyet is vettünk:)Na ez egy vicc volt..bankkártyát nem akart elfogadni az autómata, papírpénzzel nem lehetett fizetni, csak Münze-vel, ami persze nálunk, alig volt....de nagy nehezen összedobtunk 5,20 eurot, hogy eljuthassunk a Parlamenthez és megnézzük a várost kívülről, belülről:) Vicces volt, ahogyan az 5,10,20 centeseket dobáljuk be az automatába:) Kicsit se néztek minket nagyon túristáknak, de itt úgy sem ismer minket senki...bár ezzel azért vigyázni kell, mert magyarok mindenhol vannak:) Strasbourgban is találkoztunk velük:) De itt nem szívesen reklámozza senki sem, hogy magyar, sőt legtöbbje elég undorítóan is tud viselkedni néha...sajnos. Mondjuk Freiburgban már találkoztunk a Kaufhofban olyan házaspárral, akik egy kicsit hangosan veszekedtek, vagyis inkább csak vitatkoztak az üzletben, persze magyarul:(

Szóval mára már elmondhatom, hogy voltam Franciaországban is, mégha csak a határnál az egyik városban, de eljutottam oda:) Na és, hogy egy kicsit büszke is legyek magamra, egy pékségben már franciául kértem sütit és nagyon szépen meg is értették, hogy mit akarok, valamint egy kicsit azért értettem néha az utcán mászkáló embereket..bár rettentő gyorsan beszélnek, de nagyon tetszik, ahogyan a nyelvük dallamossága hallható:)Nagyon szép nyelv szerintem, bár iszonyatosan nehéz:)

A másik dolog, hogy az egyik, velem egy házban lakó srácnak a barátnője finn és az egyik csoporttársunk is finn és ilyenkor olyan jó elmondani, hogy egy fél évig én ezt a nyelvet is tanultam és, amikor beszélgetünk, akkor mindig meglepődnek, hogy egy pár szót tudok finnül:) Na és persze felvetődik a magyar-finn nyelvrokonság is:) Érdekes ez:)

Lassan mennem kell, mert el kellene kezdenem a házi dolgozatomat írni, meg tanulgatni és ahhoz ki is kellene magam pihennem:)

Szólj hozzá!

A mai napról...

2008.11.15. 00:19 Kidi

Sok ismerősömmel beszélgetek, a legtöbben irigyelnek, hogy kint vagyok, a nagy többségnek hiányzok otthonról, sokak csak érdekből keresnek meg, de ezt már lassan megszoktam:) De igazából, ami érdekes, hogy sokan mazsolázgatják a blogomat és aranyosan mondják, hogy attól függetlenül, hogy nem vagyok otthon vigyázzak, mert szemmel tartanak és követik az életem tőrténéseit:) Aranyosak vagytok.Tulajdonképpen ma este éreztem azt, hogy nagyon hiányoznak nekem a barátok és valljuk be azért van egy kis honvágyam, de ez nem jelenti  természetesen azt, hogy nem érzem jól magam:) Ma elég húzós nap volt, meg persze a tegnap is.Tegnap este elég későn értem haza, kb.egykor feküdtem le..hát féltem, hogy nem fogom majd tudni kipihenni magam, reggel nehéz is volt fél hétkor kivakarnom magam az ágyból, de muszáj volt, mert ma tartottuk Kingával az első referátumunkat a nagy egyetemen:) Kafa:Hungerkünstler elbeszéléséből:)Nem mondom először egy kicsit rámjött a para, de nem izgultam annyira túl a dolgokat, mint mondjuk otthon szoktam...itt egy kicsit minden nyugisabb, meg, hogy őszinte legyek..ezek az emberek nem sűrűn fognak látni, maximum csak akkor, ha ideköltözöm:) De ennek a veszélye még egyenlőre nem forog fent:) Az előadással kapcsolatban csak annyit, hogy nagyon tetszett a tanárnak, kétszer is kopogtak nekünk az asztalon, mert itt ugye ez a szokás és azt mondta nekünk óra végén, hogy elég magasra állítottuk a mércét:) Ez azért jó volt, mert feldota egy kicsit a napunkat és az óra végén egy csoporttársunk is gratulált nekünk, ha jól tudom, ő spanyol Christine:) Jól is esett ez nekünk:)

Ami érdekes volt még a mai napban, hogy lassan elindultunk a második óránra, nyugisan ülünk a vilimegállóban és errefel egy gyerek és egy nő leül mellénk, kicsit minket odébb tolva..először nem tudtam, hogy ki az, de mikor felnéztem, akkor láttam, hogy ez Sued..vele is együtt dolgozok...frenetikus egy nő, de komolyan:) Ha vele dolgozik az ember, vagy csak találkozunk, akkor tuti, hogy mindig jó kedvem lesz...olyan kis laza nő és ez nagyon tetszik nekem....át kellene vennem egy kicsit a stílusát, mert baromira tetszik és ezzel a feszültséget is le lehetne néha vezetni:)

Na ma este várhattam én anyáékat az msn-en..nem jöttek..nana..enye-benye...de biztos megvan nekik is a maguk dolguk:) Ehelyett ma vásároltam ismételten..amióta itt vagyok szinte csak ezt teszem..minig kell valami, ma például megvettem már a német Sim-kártyámát, hát na már tudok is ilyet nagyjából német nyelven....de ez így nagyon jó, ha valami feladatunk van, mert így lagalább használom a nyelvet. Az olvasás már könnyebben megy..nem kell minig, mindent szótáraznom, hála az Istennek, persze mindig vannak olyan szavak, amiket tudok, de egyszerűen nem jut eszembe a magyar megfelelője:)

Az amerikaiakról egy kicsit..hát elég viccesek, basszus egy fonetika órára beíratnám őket az tuti, megtanulhatnák, hogy, most idézőjelben fonetikusan, a literatúr, az nem literájtör vagy mit tom én, hogy hogy ejtik, az izoláción, az pedig nem izölésön-----ááááá-----komolyan mondom, ha erre az órára mennem kell, mindig fáj a fejem..na igen jut eszembe...ma sikeresen bevágtam  a fejemet az ablakba...mondhatom szép kis dudor lett rajta:)...hát kicsit fájt, sőt nagyon fájt és most sem olyan kellemes, az biztos...akkora púp van a fejemen, hogy csak na:)Vicces, amióta itt vagyok állandóan megsérülök..elvágom a kezemet...hát ez töbször előfordul, beverem a fejecskémet, a múlkor majdnem elestem a lépcsőn lefelémenet......egyszer lesz valami bajom, az tuti....:)

Na jó, most abbahagyom, mert honap blokkszemináriumom van és még le kellene zuhanyoznom:)

gUTE nACHT!!!!

Szólj hozzá!

Írok már egy kicsikét:)

2008.11.13. 14:14 Kidi

Holnap referátot tartok:)A témám, hát mi lenne más, mint Kafka: Ein Hungerkünstler...furcsa, de egyre jobban kezdem élezni Kafka szövegeit, de lehet csak azért, mert szeretek ilyen dolgokon rágódni, éleműveket novellákkal, regényekkel....tanulmányokkal összekötni..olyan jó:) Tegnap mondjuk húzos napom volt és így holnyap is az van:)Mostanság már kezdem itt is átélni azokat a napokat, amiket Debrecenben töltöttem...olvasás, tanulás hajnalig..kezdenek sűrűsödni az események, de ez ne mgond, mert akkor lagalább nem unazkozik az ember és van értelme nahgyon sok mindennek, főleg akkor, ha elismerést is szerez...jaja...reméelem hlnap azért nem fog olyan rosszul sikerülni, bár egy kicsit gyakorolnom kellene még a szövegemet, de utálok egy előre batanult szöveget elmondani, főleg németül, mert akkor úgyis csak belekavarodom:) Szóval megpróbálok majd egy kicsit improvizálni....remélem menni fog, ha nem akkor beégek:(

A tenapi nappal kapcsolatban csak annyit, hogy lassan kezdem magam dedósnak érezni...17-18 évesnek néztek tegnap, persze ez nem gond,mert remélem majd 40 évesen is fiatalos leszek:)Na majd meglátjuk:)Részben viszont egy kicsit ciki, hogy az olasz kislány, akivel néha együtt dolgozom, idősebbnek néz ki, mint én, pedig ő valóban csak 16, de az arca fiatalos csak én tuti azt mondtam volna rá, hogy 20 körül van:)

Amúgy a kagyló elég finom kaja, gondoltam csak úgy megjegyzem...bár én sajnálom ezeket a kis tengeri herkentyűket:) Van egy elég furi íze, de egész tűrhető:)

Ezek az amerikaiak meg elég érdekes emberek. A múltkor nyugisan állok a megállóban erre jön Patrick és úgy viselkedett, mintha már évek óta országos haverok lennénk...kicsit el voltam magamba mélyedve, errefel meglök...nem nagyon csak egy kicsit, de én ettől is majdnem elestem..na mindegy..erősebb ő, mintén...a sok hambuger:) Enye-benye...Na mindegy, azért jót beszélgettünk:)

Pasik---------mindenki ezt kérdezi?????Miért?---tabu téma:):):):):):):):):):):)

Szólj hozzá!

:)

2008.11.08. 17:38 Kidi

Mosolygok, mert tegnap azt hittem, hogy lesz annyi időm, hogy minden egyes dologról beszámoljak...tévedtem...előfordul..csak az a baj, hogy ismételten egyre többet fordul velem elő az, hogy valamit elhiszek..pedig hányszor megfogadtam már magamnak, hogy nem bízom meg az emberekben, vagyis csak nagyon kevésben......na és persze, hogy exekkel már nem foglalkozom, de mégis és mindig van olyan gyenge pontom, amire annyira, de annyira rá tudnak tapintani, hogy az valmi eszméletlen és egyben undorító is:(........ Sajnálatos módon az a kevéske önbizalmam is ismételten kezdi felmondani a szolgálatot, ami eddig volt. Na nem baj, majd csak visszacsalogatom és, mert most nagy szükségem lenne egy adag önbizalombombára, vagy például csak egy hatalmas nagy ölelésre:)

Na de most már valami vérpezsdítően fantasztikus dolgokról kellene beszámolnom....buliról nem tudok semmit írni, mert még nem volt időm elmenni, de jövőhéten már tuti betervezünk valami tánci-partyt, mert lassan egy hónapja nem voltam semmere, csak az International Office szervezésében megrendezésre került, kis Grünhof-os bulikában...nem volt rossz..magyar pálinka ott is volt a sporoniak jóvoltából, akik csak úgy itatták a jó népséget, főleg ugye a külföldieket, akik örültek, hogy valami finomat és bódítót ihatnak..na azért a magyar honlányokat is megkínálták, pl.: minket..hát én nem szeretem, hogy őszinte legyek...de mivel itt a sör és még sok ilyen cucc a szórakozóhelyeken kurva drága, így úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk..elég is volt egy schluck....:)

Na de ez a party..nagyon vicces volt, olyan helyre sikerült megrendezniük, ahol alig fértünk el, így mi inkább kint voltunk és az utcán dumáltunk, errefel azt hittem valaki elesett melettem..hát nem egy kicsiny, törékeny maláj lányka akrobatikus mozdulatokkal próbálta meg elkápráztatni kedves amerikai, német, olasz és ki tudja még milyen nemzetiségű férfi társainkat:) Mit ne mondjak elég vicces volt és inkább mondhatám undorító, ahogyan egy részeg  p...a ott lóbálja magát és megy oda minden pasihoz......hát undorító.....de nekünk jó cirkuszt csinált az biztos, azért én örülök, hogy nem tartozom ezen kedves hölgyek társaságába, akik, ha eljönnek külföldre, akkor itt mindent lehet, mert úgy sem ismeri itt őket senki..hát....:)

Mit is írjak..milyen itt..mindenki ezt kérdezi, hogy milyen itt, meséljek már nekik és, hogy találtam-e már valami Jürgent vagy Ulfot....hát Ulf az van:)..és nagyon kis helyes, kék szem, szőkés-barna haj....szóval bejönne, de az az igazság, hogy van barátnője....kapcsolatokba meg nem avatkozunk ugyebár be..mert nekem sem esne jól, ha valaki lecsapná a kezemről a pasimat...még akkor sem, hogy ha nem fogja meg a kezemet..márpedig volt ilyen kapcsolatom..ugye-ugye:)

A hely, ahol vagyok Freiburg im Breisgau...csodálatos, közel vannak a határok, a hegyek, rengeteg tó is van erre-- még hó egyébként nem esett csak a Titisee-nél és Hinterzarten környékén, ahol már voltunk is kirándulni:) De a belváros is tüdéri kis tünemény:)hűha:)Pici kis utcák, üzletek, amikbe, ha bemégy legalább 3-4 emeletesek még akkor is, ha kívülről csak egy 50-60 négyzetméteresnek tűnik az egész:) Esténként egyébként nagyon kellemes sétálgatni a belvárosban is meg persze itt a WG környékén is, mert minden olyan kis hangulatos, főleg lent a tónál, mert, ahol lakom ott is van egy kis tavacsaka....ha jó kedve van az embernek, akkor lemegy futkározik egy kicsit (erre még nem volt időm), vagy ha rossz kedve van az embernek, akkor lemegy és sírdogál egy picikét és végig azon gondolkodik, hogy valami hiányzik az életéből vagy csak elmereng gondolataiban, hogy mért is keveredett ezen vidékre......furcsa a sors..nekem meg a megérzéseim is......de eddig minden bejött, amit megéreztem és ez annyira furcsa, mert ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én rettentően pályát tévesztettem....és persze az is borzasztó, amikor az ember arra ébred, hogy valami iszonyatosan rosszat álmodott..transzplatátum szívekkel, csecsemőkkel, ketreccel és még ne is meséljem, milyen borzalmatos dolgokkal...jaj..csecsemő..jut eszembe..kellemetlen, de az alattam lévő appartmanban egy fiatal pár lakik, akiknek van egy pici babájuk..nem utálom a gyerekeket, de amikor arra ébredek hajnali 3-4-kor, hogy a gyerek felsír...az igen kellemetlen..na azóta már füldugóval alszom:)Ez van....mindent meg kell valahogyan oldani:)

A suli...hát az egy vicc, de komolyan..én annyit nevetek a sok amerikain, mert ugyebár mi külföldiek vagyunk és vannak olyan órák, amelyeken nem is vagyunk németekkel együtt csak valamilyen más nemzetiségiekkel:olaszokkal, spanyolokkal, finnekkel, izlandiakkal, angolokkal, franciákkal és ugye többségében amerikaiakkal....és az első órán én majdnem szétnevettem az agyamat, de komolyan, meg persze felháborító is volt, hogy ott nyújtózkodnak, iszák a kávéjukat, felteszik a szemüvegeüket, hogy okosabbank látszodjanak....és néha egy-két aranyos lányocska megszólal, akik félig meddig azt sem tudják, hogy hova legyenek maguktól:)meg persze olyan dologhoz szólnak hozzá és olyanokat mondanak, hogy szerintem nem is értik mi megy az órán.....van amikor majdnem lefordul az ember a székről...komolyan nagyon vicces néha....de vannak persze nagyon okosak is.....meg olyan szemináriumok, amiken érdemes részt venni, mint pl.:Kafkas Erzählungen vagy a Gegenwartsliterautur, amin lehet eszméket futattni és a Kafkás szeminárium az nekem is tetszik, mert ..na igen..Kafka végigkíséri az életemet......lehet, hogy én vagyok ő csak női változatban, örök magányra bezárva és férfiktól inkább magamat elreteszelve tartva...:)....ki tudja...lélékvándorlás..na jó ez csak poén volt, de soha nem lehet tudni...na ez az óra tetszik...azon gondolkodom, hogy valami hasonló témájú szakdogát kellene választanom németből, ha már úgyis ebből 10 oldalas beadandót kell írnom..logikus lenne..és magam dolgát is megkönnyíteném:) Na majd meglátjuk, hogy hogyan is sikerül ebből a referátum, amivel még sehogy sem állok, állunk...nem baj még péntekig van idő....meg majd improvizálok..néha az úgyis nagyon jól megy:)Szemrebbenés nélkül felvenni a Pokerface-t:)

Na és persze..mit is eszünk....főzünk Kingával..de olyan finom magyar kajákat, hohy a múltkor Patricknak meg Toodnak csak csorgott a nyála..na de majd főzünk nekik is valami finomat:)Na ők aranyos amerikaik meg őket megértem, ha németül beszélnek, meg Max is aranyos...vicces, de csak velük kommunikálok, meg az első emeleten max. 3 lány lakik, beleszámítva már engem is:) ---Na meg persze megkóstoltuk a török Dönert is...de még mai napig sem tudom, hogy mi a különbség a Kebab, a Döner és a Gyros között..nekem olyan egykaptafa az egész...ha valaki ezt tudja, akkor az felvilágosíthatna már, de tényleg, mert én nem sok különbséget észlelek....de, hogy mindegyik telít és utána, olyan bűntudatom van, hogy el fogok hízni, hogy csak na....na és akkor fuccs..álomalak:):)

Na meg persze salátát is meg pizzát is eszünk mindenféle ízben:) Presze ezeket is csak mérsékelt fogyasztással:) Ami a kevencem és mostanában nagyon-nagyon rászoktam az a Apfelmus magában és mindenféle gyümölcssel..amúgy emiatt szerintem sokan hülyének is néznek..de ez olyan finom:) Nyami-nyami---tkp.olyan, mint a bébipapi:)hmmmmmmmmmmmmm........

Meg persze kipróbálunk itt mindenféle kaját, amit csak lehet..bár én már ismerem valamennyire a német konyhát:)........nem rossz, annyira:)

Azzt hiszem mostmár abba is hagyom, mert lassan tentetetetetete......meg addig is love is wicked:):):):):):):):):):)

Szólj hozzá!

Egy hónap leforgása után...

2008.11.07. 11:54 Kidi

Úgy gondolom, hogy épp itt az ideje, hogy egy hónap eltelte után végre, most mondanám, hogy tolllat ragadjak, de ehelyett csak tastaturát ragadok, és megpróbálok beszámolni kis életemről Németországban.

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy itt nagyon rossz idő van és majd meg fagyok, meg esik a hó....hát nem...szép idő van itt, bár néha esik az eső, de nem nagyon csak egy picikét, de akkor nagyon sötét a város és esténként meg reggelenkét nehéz kikecmeregni a piciny kis szobámól, amit mára már egészen kezdek megszeretni...ááá...pedig az első nap, az valami borzasztó volt, amikor megláttam azt hittem elsírom magam..hát sirtam is egy picit, de mivel 5 percen belül rohannom kellett a városba ilyen-olyan rendezvényekre, ezért inkább csak pityeregtem..meg persze akkor volt rossz,amikor beszéltem anyával...és valljuk be, ha néha össze is kapunk nagyon hiányzik nekem, meg persze mindenki, de a másik oldala a dolognak, hogy nagyon jól érzem még egyenlőre itt magam, némi kellemetlenségeket persze leszámítva, mert van az is...de ez ugyanúgy otthon is meglenne...visszatérve az időre..sokan kérdezték tőlem, vagyis írtak, hogy esik-e itt a hó...Freiburgban még nem volt rá pl., de a Titiseenél, amikor vasárnap kirándulni voltunk akkor már havas táj volt, ameddig a szem csak elláthat:) Nagyon szép Kurort...és ott már a svájci Alpokat is lehet látni....A Titiseenél egyébként hajókáztunk is...nagyon jó volt:)Gyönyörű szép tó, mivel még viszonylag korán voltunk ott ezért lehetett látni, ahogyan a pára a víz fölé emelkedik:)Baromi szép:)Jaj...annyira szép itt minden..kicsi utcák, kicsi villamosok..de nagy német emberek, amott egy arab, amarra egy olasz, francia.....

Most abba kell hagynom, de majd még írok....

 

Szólj hozzá!

:)

2008.10.24. 16:54 Kidi

Húha... a statisztikák szerint megnőtt a népszerűség indexem mióta eljöttem othonról...megmondom ősziuntén, ha  kettéosztódnék is kevés lenne most, ahhoz, hogy minden kis apró-csaprő dologról beszámoljak....pedig nagyon szeretnék, hogy őszinte legyek...dehát...suli, olvasás, tanulás van már ettől a héttől teszteket is kell itt írogatni, hogy milyen a nyelvtudásunk..meg minden...ami nagyon idegesít az a sok hülye amcsi...de gyerekek annyi van belőlük, mint a szemét, amúgy az emeberk többsége nagyon kedves....dolgozom is esténként, de hála hazahoz mindig egy srác, mert közel lakik hozzám..na majd máskor..

Szólj hozzá!

Hm...

2008.10.04. 18:57 Kidi

Ma még mindenkit csak Albert Gyögyi haláláról hallok beszélni, holnap már nem így lesz, mert majd mindenki a legaktuálisabbról fog duruzsolni. Egy kicsit undorítónak tartom, hogy miért kell minden egyes dolgot felnagyítani. Például mért kellett erről a nőről is azt reklámozni még hetekkel, hónappokkal és talán évekkel ezelőtt is azt, hogy alkoholproblémmákkal küzd. Nekem annyira furcsa, hogy lassan minden csapból csak azt halljuk, mi elvileg nem ezekre a dolgokra kíváncsi emberek, hogy ez drogozik, ez meg ez Hollandiában házasságot kötött, mert homoszexuális, ez idióta, ez alkoholoista, ez kisebbségi..........azt mért nem lehet hansúlyozzni, hogy milyen fantsztikus könyvet írt vagy...annyira szeretem ezt a nőt vagy férfit, mert büszke lehet, arra, hogy idáig eljutott. Gondolok itt pl:. Csányi Sándorra vagy Jakupcsek Gabriellára, akik oly diszkréten tudják intézni a dolgaikat. Mért kell minden csapból folyni, hogy Hajdú Péter elvette..na tessék nem is tudom, hogy hogyan hívják, de nem is érdekel......Azokról a dolgokról nem hallunk, hogy Magyarország elég szarul áll és arról sincs felnagyítva semmi, hogy alig lehet megélni a mai fizetésből, sőt még kettőből is alig..mindenki elad mindent, hogy lassan a betevőre legyen pénz...hát mondhatom szép...., de arról, hogy a hírességek mit zabálnak és mit csinálnak a vendéglátójuknál, arról bezzeg kell írni...na mindegy..Sajnálatos az is, hogy nem tudunk ezellen semmit sem tenni, vagy nem is akarunk? Mért dugjuk homokba a fejünket, amikor nem kellene és mért hagyjuk csrben azokat az embereket, akiknek szükségük lenne ránk..nem értem és az hiszem nem is fogom. Furcsa az élet azt szokták mondani én erre azt mondom, hogy igen valóban furtcsa, de nem csak az, hanem a társadalom és legfőbb az emberek nagyon-nagyon furcsák. ...............

 

Ma már egy kicsit izgulok. Holnap reggel utazom és hétfőn hajnalban már, ha minden jól megy és fent is úgy akarják Freiburgban leszek....várom, de szívesen lennék Debrecenben is. A nagy kérdés még csak az, hogy a nagy kofferemmel, hogyan is fogok közlekedni, de azt hiszem ezt is el fogom intézni, végülis a múltkor is sikerül és akkor is 5 hétre készültem.

Igyekszem majd jelentkezbi, mert gonolom lesznek izgis dolgok, amikről érdemes lesz írni:)

Minden jót kívánok nektek addig is még személyesen nem találkozunk és ne felejtsetek el emberek maradni..igyekszem én is:)

Szólj hozzá!

Mielőtt még elutaznék....

2008.09.29. 11:42 Kidi

Nagyon gyorsan telnek napjaim, pedig azt hittem, hogy lassan fognak eltelni azok a ma már kevésbé szürke hétköznapok, amelyeket magyányosan töltök itthon..olykor-olykor Németh László, Illyés Gyula és Márai Sándor társaságában:) Na és persze egy bögre tea vagy kávé mellett:) Mit ne mondjak illetve írjak..élvezem....egyre nagyobb összefüggésekre jön rá az ember és néha kezdem azt érezni, hogy lassan készen állok arra a szerepre, hogy kiálljak 20 vagy 25 gyerek elé  és meséljek nekik az irodalom, nyelvészet szépségeiről.....Viszont oly hűen táplált ambícióim az írás iránt kezdenek apadni, de nem azért, mert nem érdekel, hanem azért , mert kezdek rájönni arra, hogy sosem tudnék olyan értékes könyveket írni, mint nagyjaink....Egy kicsit rossz érzés, hogy ezt az álmomat valószínűleg fel kell adjam, de, mint tudjuk a remény hal meg utoljára:)

A mai napom és ez a hét már a lázas készülődésről szól...lassan tervezgetem és pakolgatom azokat a cuccaimat, amelyeket szeretnék magammal vinni...hát én elvinném az egész házat, de aki jól ismer ez annak nem újdonság:)

Tulajdonképpen az érzések csak úgy kavarognak bennem, de  még most nem bánom, hogy kimegyek...lehet, hogy életem legjobb illetve legrosszabb döntése, de, amit tudok, hogy semmi sem tarthatna vissza attól, hogy most ezt az utamat el ne kezdjem....és itthon mindig lesz helyem....hazavárnak anyáék, a család és a legjobb barátaim és lehet, olyan valaki is, akiről még nem is tudok...:)...mindenesetre most nagyon erős vagyok és rengeteg energiám van..ne kérdezzétek honnan..passz...lehet egy kissé kezd bennem ismételten dúlni a feminizmus és lassan rájövök arra, hogy ahhoz, hogy én boldog legyek nincs szükségem egy férfi egyedre sem....főleg olyanokra nem, akik átvernek és a szemembe hazudnak..ez célzás volt!!! Persze, akinek nem inge ne vegye magára:)

Na most mennem kell......a többit legközelebb...:)

 

Szólj hozzá!

Kezdek megőrülni...

2008.09.21. 14:59 Kidi

Komolyan mondom nem értem a pasikat. Akit szeretni tudnék az nem foglalkozik velem vagy csak nagyon keveset. Aki nem érdekel és csak egy kicsit is rendes vagyok vele az meg azt hiszi, hogy én vagyok neki álmai nője? Áááááááááááá....pénteken haza érek és este kapok egy sms-t, amit alig tudok elolvasni, mert persze a telefonomnak is elutazásom előtt kell bedöglenie. Hozzáteszem, hogy egy éves telefon és Nokia...szóval nem is a legrosszabb márka). -------Megírja nekem a srác, hogy kicsoda-micsoda és, hogy nincs-e kedvem találkozni vele? Na nem...előszöris érdekelne, hogy kitől tudja a telefonszámomat? Utálom az ilyet....mi az, hogy a tudtom nélkül elkéri valakitől a számomat? Létezik olyan, hogy internet és iwiw.....ott talán írhatna, de nem...elkéri a számom valakitől és ír.....ez hallatlan... Nem bírom az ilyet!!!!Jó! Nyáron látott bikiniben a srác...szóval elképzelhetőnek tartom, hogy mit akar....de akkor azt hiszem nagyon rossz helyen kopogtat.....Közlöm vele, hogy egy fél évig nem leszek tthon...Nem érdekli ő találkozni akar...........Valahogyan le kellene koptatni, de mivel németi a srác így az egész falu, arról fog beszélni, hogy én nem találkoztam a rendes gyerekkel...de ha engem nem érdekel.....Márpedig erős leszek és azt fogom mondani, hogy NEM!!!

Ez csak az egyik eset volt a héten......két héttel ezelőtt valaki felajánlotta nekem, hogy aludjak az albérletében........az hiszem ki kellene magamra írni, hogy nem vagyok egy éjszakás kaland....kezdem unni ezeket a dolgokat......és most fel is húztam magam, pedig nem nagyon van most időm ilyen dolgokkal foglalkozni, ugyanis összpontosítanom kellene a tanulásra és az utazásomra....a többi dolgot le sem merem írni, mert egyszerűen undorító........és most a hímek bizonyos társaságától ismételten undorodom, ha nem gond....

 

Szólj hozzá!

Bizalom????

2008.09.05. 23:27 Kidi

Mindig bízzunk a másikban!

Én bízom benned!

Sosem fogsz bennem csalódni, bízz bennem!

Szeretlek, hidd el és bízz meg bennem!-   Istenem!- hányszor halljuk ezeket, a szavakat közvetlen ismerőseinktől, szeretteinktől, de egy a baj. Ezek valóban csak szavak. Olyan, mintha üres szavakat hallanánk, sőt betűket, melyeknek jelentésük nincsen! Miért? - kérdem én! Miért használunk ilyen, emberek számára fontos jelentéssel bíró szavakat, ha a szavak elhangozta után, nem segítünk a másiknak? Miért bízzunk meg a mai világban, az emberekben? Kérdem én, aki mindig naiv kislányként próbál vakon megbízni az emberekben és megpróbálok hinni végre nagy nehezen és évek eltelte után, megpróbálok bízni. De minek? Amikor a legnagyobb szükségem lenne ismerősök segítségére egyszerűen hátat fordítanak. Nagyon sajnálom, hogy ilyenek vagyunk MI, EBEREK! Aljasak, számítóak, pénzéhesek, kifacsartak, megkeseredettek, begyepesedtek........

Emlékszem, amikor megkérdezték tőlem, hogy miért nem merek megbízni az emberekben? A válaszom akkor még kissé megalapozatlan volt és sekélyes. Nem hittem el, hogy valóban igaz az a tény, melyet már oly sokszor hallottam: Egyedül magadra számíthatsz!!!!! Valamint  a családodra! Mennyire igaz! Undorítónak tartom, hogy mindig az döfi beléd a legnagyobb kést, akitől sohasem várnád.....szar érzés-talán kissé obszcén a megfogalmazás, de ez tény!

Többen kérdik azt is, hogy mit teszek az ilyen emberekkel. Megbosszulom? - Nem. Számomra ez kicsinyesnek tűnő dolog lenne! Nem segítek máskor?- De igen! Nem tőlem fogja visszakapni az ún. hálátlanságot, hanem az élettől. Sajnos számos példám van rá. Nem! Az ilyen dolgok már nem tudnak érdekelni. Egyszerűen túllépek rajta. Bár egy pár napig kegyetlenül tud fájni.

Gonoltam, hogy írok ilyenről is, ugyanis az élet még akkor sem mindig rózsszín, amikor boldog vagy:)

 

Szólj hozzá!

Jaj, jaj....

2008.08.07. 23:17 Kidi

Nehéz már ilyen korban kipihenni ezeket a fesztiválokat....Campuson voltam..na most nem kell azt gondolni, hogy eddig pihentem:) Nem, nem csak zajlanak az események:)Kicsit felgyorsult az idő és lassan kezdődik egy új félév...hát nem akarom inkább elkezdeni..de most nem ez a lényeg... A fesztivál fantasztikus volt...sajnalám, hogy hazafelé úton nem volt nálam egy computer, mert csak úgy áradt volna belőlem minden...érzelmek és értelmes gondolatok is, akármilyen furi ez egy fesztivál után.:)

 Szóval a fesztivál az valami fantasztikus volt..haverok, buli, fanta..teljes gőzzel. Nagyon élveztem..és meglepődtem magamon, hogy hogy tudok tombolni néha még olyan együttesek zenéin is, amit még alig ismerek..na jó..ebben lehet volt egy kicsi alkohol és Red Bull, de fesztivál ezek a dolgok nélkül nem ér semmit..vagyis nem kell sokat inni, ahhhoz, hogy valóban jól érezze magát az ember..nekem meg aztán pláne nem, mert én ebből a szempontból is Tesco gazdaságos vagyok:) Na ja a kajcsizás is lassan ilyen nálam..bár ma azért megéheztem:)

Most írhatnék sokat a fesztről..hát nem azért nem írok, mert nincs kedvem..hanem csak azért nem, mert oldalakat tudnék róla regélni...mondjuk sok mindent nem értek..pl.:mért kell nekem mindig hülye emberekkel találkozni?, mért talál meg mindig minden tv..MTV és az m1...mért kell nekem mindig nyilatkozni és mért hazudik nekem a volt barátom, hogy van barátnője, amikor már rég tudtam, hogy szakított a csajjal...ááááááá...mért kell eltűrnöm, hogy a legjobb barátnőim egyike nem éppen kedvesen szól hozzám idegen társaságban..mért kell hajnali 5-6 körül egy fellépővel beszélgetnem....egyáltalán minek jött oda? Ráadásul 45 éves lehetett.. na jó szeressük az idős pasikat...de ennyire..és miért kéri el a tel.számomat, amikor a legszarabbul nézek ki?...Persze, hogy nem adtam meg..azért idióta nem vok.....és a barátom mért csak két napra tud kijönni? Miért kapunk össze az utolsó estén és miért békülünk ki nagyon aranyosan? Miért olyan aranyos, mikor tudjuk, hogy ez így nem fog mennI? Ő itthon én kint..csupán 1400km...mért bonyolítom mindig az életemet? Hát nem kell mindig, mindent tudni, de azért érdekelne elég sokminden....Mért nem ad rá senki választ?És én mért vagyok ilyen kíváncsi?

Itthon egy kicsit nem találtam a helyem a fesztivál után..hiányzott a feeling, a hülyéskedés, a haverok, a flörtölés, az ugrálás és minden....és persze Debrecen..nagyon megszerettem ezt a várost...óóó..pedig hogy is indult...annyira nem akartam ott maradni..és tessék...remélem Freiburggal is így lesz, mert most nagyon depis vagyok ám emiatt:)

Mostanság a program az egyértelműen az, hogy segítek itthon és sétáltatjuk este Mazsit valamint futunk vele...persze volt itt Odry is..mármint nálunk, azért remélem ő is úgy érzi, hogy jó napokat töltött nálunk...hát utolsó este sikerült elvinnem egy kalandtúrára..lementünk a gátra, na mit ne mondjak egy cseppet vizesek lettünk, bár lehet inkább sárosak:)....vajon miért? Szegény biciklik is úgy néztek ki, mintha valami sármezőn jártunk volna..nos ezzel a "fogalommal", szóval nem sokat tévedtem....

Amúgy voltunk Rokiban is..mit ne mondjak megint csak volt sok-sok ismerős..aztán csak tátottam a számat, hogy sok férfi ismerősöm, hogy meg van hízva...Jól tart az asszony..-gondolom ilyenkor magamban...néha annyira cinikus és szemét vagyok, de kezdek konfrontálódni a jelenlegi szociális, magyarországi állapotokkal....szeretek köcsög lenni és udvariatlan..hát ez nem rám vall, de utálom a sok köcsög, idióta embert..és sajnos elég sok van belőlük mostanság...most ezt a részt legszívesebben kitörölném, azzal az okkal, hogy ez nem én vagyok, de most nem fogom, mert egyszerűen ilyen napom van és ilyen a hangulatom..sajnálom..és most abba is hagyom, mielőtt magamat is a sárga földig lehordanám:)

Szólj hozzá!

Javítás

2008.07.16. 18:52 Kidi

Na ez egy kicsit ciki, de elnéztem..félre ütöttem..Marseillais..szóval így:)

Szólj hozzá!

Újból itthon:)

2008.07.16. 18:50 Kidi

Azt hittem, hogy egy kicsit tovább leszek kint. Igen hinni csak a templomban szabad:)- mondják sokan - lehet, hogy igazuk is van...nem baj ez a pár napocska is megérte kint:) Találkoztam érdekes emberekkel, új kapcsolatokra tettem szert és valamelyest tapasztaltam is. S valljuk be a magyarok nagyon frankó emberek:) és összetartóak:) Segítettünk egy amerikai és egy magyar embernek hazajutni a vonaton, bár csak Győrig jöhettek, de úgy gondolom Marsaillesből eddig is nagy csoda volt eljutni két nap alatt, úgy, hogy csak két országban büntették meg őket.... Rosenheimban találkoztunk velük és együtt vártunk a 00:26-kor induló kis vonatunkra, együtt éjszakáztunk és fáradoztunk egész este és reggel..mondhatni nem minden napi élmény ez azért...sőt nagyon frankó volt. Einfach war es super:) Supersache.

Persze közben mi is azon poénkodtunk, hogy mi is olcsóbban megúsztuk volna, ha potyázunk:)

A munka...hát igen az nem volt valami testhezálló. A legjobb talán az volt benne, hogy vezethettem és egy kicsit főzőcskéztem is..A vezetés, na igen, amikor közölte az osztrák főnök, hogy három kocsit kell elvinni...ó mondom tök jó, akkor nem kell vezetnem...ugyanis azért féltem volna egy kicsit...na erre kiderült, hogy az osztrák Anthonnak nincsen jogsija (király egy Teamchef mondhatom) és a másik osztrák kislány 5 éve nem vezetett....akkor egy kicsit berezeltem, hogy nekem is kell vezetnem....no problem..Ildikó - szedd össze magad...aztán beültem a kocsiba és már nem is volt semmi bajom..kis Ford Fiesta....ha tanácsolhatam senki ne vegyen olyan autót.....egyszerűen nem gyorsul...előzni azzal....ki ne találja az ember.....halálfélelem:) Na de komolyan:) Csináltam én mindent..visszaváltottam..mondom majd keletkezik egy kis erő...a fenét...előttem Ádám a kis Golffal..na ne mondjam, hogy úgy elhúzott előttem, mint egy párduc..mindegy..majd valahogy utolérem..persze, persze..valamennyire sikerült is..nincs azzal az autóval ezen kívül semmi gond, de ez nagyon gáz volt..emlékszem, mikor Odry vezette és ültem mellette egyszerűen éreztem én is, hogy hiába nyomja ő is azt a k..va gázt, egyszerűen nem ment.

Tele élménnyel tértem egyébként haza...közben persze tartotta bennem valaki a lelket...jól esett:) Bár nem is számítottam rá:) Furcsa érzések is keringtek ekkor bennem és eszembe jutott, hogy egy fél évig tuti kint leszek..mi lesz akkor, ha nem csak annyira akarok majd kint lenni...persze, persze..na majd meglátjuk messze van még az....most...mit is fogok csinálni....előszöris felhívom a legtöbb barátomat, hogy itthon vagyok és most előre bepótoljuk a féléves kimenetelem miatt kihagyott bulkiat........hhhhhhhhúúúúúúúú..de furin fogalmazok..olyan nagyon feszesen..a német hatás, csakis arra foghatom.

A munka egyébként szörnyű volt olyan szempontból, hogy az előre betanult hülye szöveg miatt, ami persze itt-ott tele volt nyelvtani hibával...teljesen kiszáradt a szám. Estére alig volt hangom, az utolsó két napban valószínűleg napszurit kaptam, plusz munka közben, 11-től este kilencig no kaja.  Jajj és arról nem is beszélve, hogy ismételten fogytam, amit lassan már én is belátok, hogy nem kellene..lassan se mellem, se fenekem..nem baj....hízni lehet..csak fogyni nem kellene már többet, mert eddig mindenki azt mondja, hogy ez már kezd beteges lenni...és olyan picike vagyok lassan, mint egy egérke...cool:)

Újdonság! Levágattam a hajam, hát mikor megláttam..majdnem elsírtam magam, de nem sírtam, csak akartam. Végülis nem olyan rossz, csak szokatlan vagyok ilyen fejjel a tükörben magamnak. A soványságomhoz egész jól áll:) Amúgy Jutka jól levágta, úgyhogy az érdem őt dicséri.....

Na és még, hogy mivel is fogom tölteni a szabad időmet..blogolok is majd néha, ha nagyon fantsztikus dolgok játszódnak le körülöttem és bennem:) Mindezek mellett várom, hogy jobb legyen az idő és csoki barna legyek és menjek bicózni..Haverokkal kirándulás, Campusra is megyünk már így....sajnos más fesztiválról lekéstünk a német kiruccanás miatt:)...végülis az is egy nyári vakációnak is felfogható........márpedig én úgy fogom fel..:) Jót hülyültünk és söröztünk Ádám jóvoltából az utolsó este..jaj és persze magyar kolbászból összeütött fantasztikus paprikás krumplit még rettyintettünk utolsó estére...igen már csak ezért is sajnálták, hogy eljöttünk..na de hát, ha nekem nem megy az meg a többieknek sem, hogy kizsákmányoljam szegény néniket még akkor is, ha tudom, hogy van nekik pénzük...sorry..belátva jobb, hogy itthon vagyok és élvezhetem még a nyarat:)

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása