Hol is kezdjem ..nagyon régen nem írtam pedig lenne mit csak idő kellene hozzá....igazából most is olvasnom kellene, de úgy lefáradtam a mai nap folyamán, hogy egyszerűen kell valami, ami után ismét megújulhatok...most sokan azt mondanák, miért pont ez??..Nem is tudom egyszerűen most ez az ami engem megnyugtat és kész...

Az első, amit akarok megköszönni a bókot..köszönöm Laci..jó érezni, hogy figyelnek az embernek a megjelenésére és észreveszik, ha valami új van a másikon..igen igyekszem néha jól kinézni..tudod nő vagyok..nem árt..:)..na persze ez nem mindig jön össze..főleg általában nem az veszi észre. akinek szól..a lányok bezzeg mindig észreveszik...és végre egy pasi, akinek feltűnt:):)

A másik dolog...azt hiszem jobb lesz, ha nevet változtatok és átkereszteltetem magam Anikónak..Nem értem..lehet nem jól artikulálok néha,....de na mért kell mindig összekeverni a nevemet. Legelőször egy oklevelemet írták el, amikor biológiából harmadik helyezést értem el..hát igen ez elég ciki volt (mármint nem a 3. hely)..azóta sem kaptam meg az oklevelet:)Na nem mintha annyira érdekelne:) De azért ez mégicsak szemtelenség....van amikor kedves Zoltán barátom hívott Juditnak..nem tudom, hogy miért de azt mondta olyan juditos fejem van..:):)Aranyos..- gondoltam magamban persze pejoratív értelemben:) A harmadik amikor a fénymásolóban ismét Anikó lettem..a drága felírta a nevemet..Juhász Anikó ..igen. igen a vezetéknév stimmel..na de a többi...:) Azt hiszem megyek majd panaszra valahová:)

Na..mostmár írnom kellene valami jó kis dologról is...fantsztikus hétvégém volt és egyben szomorú is...azért volt eszméletlenül jó, mert talán újból lehettem gyerek és kikapcsolhattam magam körül mindent....anya meg egy kicsit én is úttörősöket fogadtunk a suliban..rengeteg program volt..ez persze fárasztó is volt..miért???...először is azért, mert egy hosszú és fárasztó hét után, hospitálás után rohanás Debrecenből Miskolcra..onnan Németibe..aztán egész nap nem ettem semmit..beleharapok az almába anya közli, hogy nyomás Kakba..fantasztikus..még nem is ettem..de mennünk kell, mert mindjárt itt vannak..jeeeeee..végülis na mindegy..megyek, mert én amit megígérek az úgy is van....aztán másnap csodálatos program..erőmű, vizitábor, Andrássy kastély... bolyongtam a labirintusban és azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne a kedvesem..igen egyszerűen nagyon jó volt. Rengeteg gyönyörű képet csináltam...fényképeztem a tájat az embereket, próbáltam  mindenben a szépet megtalálni és azt hiszem sikerült is...rájöttem, hogy ahogyan Kant mondaná valóban szép az, ami érdek nélkül tetszik:) Azt hiszem ezt  egy életre megjegyzem,mert valóban van benne valami...Sokat gondolkodtam azon, hogy miért olyan szép a fának a törzse vagy a szivárvány vagy egyszerűen csak a falavelek tarkasága, amint beborítják a dombokat és tökéletes harmóniát alkotnak az egybemosódó felegekkel..nem lehet erre magyarázatot adni, olyan ez mint a szerelem...egyszerűen nem tudod miért csak szereted azt a valakit és kell neked és nem akarod soha többé elengedni, de ha muszáj akkor megteszed, mert szereted és csak reménykedsz, hogy talán egyszer valamikor lesz még egy ilyen, vagy talán mégjobb...igyekszel hinni abban, hogy fontos lehetsz még valaki másnak és annyira szeret, hogy szavakkal azt kifejezni nem tudja..csak ha megfogja a kezed és megérint akkor..egyszerűen megnyílik alattad a föld, vagy legszívesebben kifutnál a világból, mert annyira boldog vagy...na ez most nagyon átment az érzelmek irányába pedig nem ezt akartam....na de én már csak ilyen vagyok..megpróbálok mindig mindent kefejezni szavakkal, amit nem lehet:):)..majd talán egyszer erről is leszokok, de lehet, hogy nem, mert sokan így szeretnek:)

Másnap sztán Lillafüred és Hámori tó meg kisvasút..fantsztikus..hülyülés ezerrel anyával meg kereszttel...rohangálás a palotaszálló körül és ugrálás..sziklára mászás, a diósgyőri várban pedig fel a csúcsra, hogy minden teljes legyen a napban..még szerencse amúgy, hogy nincsen tériszonyom, mert akkor nem  biztosan meghülyülnék..így is volt, hogy lenéztem a mélységbe és egyszerűen egy kicsit megijedtem..mi lenne..ha...na de akkor is elmondhatom, hogy legalább eddig éltem..sokan szerettek..sokan utáltak...és aki addig nem keresett fel és nem mondta el, amit akart, akkor majd rájön, hogy hát lehet, hogy ezt nem így kellett volna és lehet sokat jelentettem neki és...de akkor már késő lesz...és itt jön a depi..HIÁNYZIK, HIÁNYZIK, HIÁNYZIK....és nem tudom kifejezni, de lassan már 4 éve olyan űr van bennem, hogy egyszerűen belepusztulhatnék, ha nem lenne bennem elég erő...és nem lenne előttem egy olyan elhivatottsági vágy, mint mostanság....nem akarok úgy meghalni, hogy nem próbáltam ki magam...bár ez a Carpe diem típusú felfogás nem mindig jó, mert az ember nagyon könnyen megégetheti magát....mindig kell azért valami olyan határ, amit jobb ha betart az ember, hogy ne tartsák egyszerűen megkapható nőcinek..vagy ahogyan a férfaik fogalmaznának prédának..:) Furcsa amúgy ez a nő-pasi kapcsolat is..na majd egyszer írunk erről is...De egy jó idézetet azért leírok: ,,A férfi-nő kapcsolat nem küzdősport, hanem harmónia szigete"--hát nem tudom..lehet, hogy bennem néha dúl a feminizmus..