Nagyon gyorsan telnek napjaim, pedig azt hittem, hogy lassan fognak eltelni azok a ma már kevésbé szürke hétköznapok, amelyeket magyányosan töltök itthon..olykor-olykor Németh László, Illyés Gyula és Márai Sándor társaságában:) Na és persze egy bögre tea vagy kávé mellett:) Mit ne mondjak illetve írjak..élvezem....egyre nagyobb összefüggésekre jön rá az ember és néha kezdem azt érezni, hogy lassan készen állok arra a szerepre, hogy kiálljak 20 vagy 25 gyerek elé és meséljek nekik az irodalom, nyelvészet szépségeiről.....Viszont oly hűen táplált ambícióim az írás iránt kezdenek apadni, de nem azért, mert nem érdekel, hanem azért , mert kezdek rájönni arra, hogy sosem tudnék olyan értékes könyveket írni, mint nagyjaink....Egy kicsit rossz érzés, hogy ezt az álmomat valószínűleg fel kell adjam, de, mint tudjuk a remény hal meg utoljára:)
A mai napom és ez a hét már a lázas készülődésről szól...lassan tervezgetem és pakolgatom azokat a cuccaimat, amelyeket szeretnék magammal vinni...hát én elvinném az egész házat, de aki jól ismer ez annak nem újdonság:)
Tulajdonképpen az érzések csak úgy kavarognak bennem, de még most nem bánom, hogy kimegyek...lehet, hogy életem legjobb illetve legrosszabb döntése, de, amit tudok, hogy semmi sem tarthatna vissza attól, hogy most ezt az utamat el ne kezdjem....és itthon mindig lesz helyem....hazavárnak anyáék, a család és a legjobb barátaim és lehet, olyan valaki is, akiről még nem is tudok...:)...mindenesetre most nagyon erős vagyok és rengeteg energiám van..ne kérdezzétek honnan..passz...lehet egy kissé kezd bennem ismételten dúlni a feminizmus és lassan rájövök arra, hogy ahhoz, hogy én boldog legyek nincs szükségem egy férfi egyedre sem....főleg olyanokra nem, akik átvernek és a szemembe hazudnak..ez célzás volt!!! Persze, akinek nem inge ne vegye magára:)
Na most mennem kell......a többit legközelebb...:)
