Néha nem is tudom, milyen címet kellene adnom az aktuális bejegyzésemnek, soha nem tudom a megfelelő címet kitalálni, de mindegy. Először is akkor Orsi neked...Sober...nagyon tetszik a zene, na igen te vagy a mi kis P!nekünk:) Itt lenne neked egy kedvenc boltod Freiburgban, nagyon kis aranyos és neked találták ki, kár, hogy nem vagy itt.:) Ami a klipjét illeti, hát egy kicsit érdekes, de nem nagyon lepnek meg már az ilyen dolgok, mert egyre több nő.... undorodik a pasiktól. Vajon miért?- és itt csak arra a viccre tudok hivatkozni, hogy ...........igen.......Mi a különbség a rendes pasi és az UFO között?- ufó-t már láttak:):):):)-Van egy ilyen honlap valahol a hálón, ahol csak nőknek vannak viccek..na nem kell mondanom én egyből meg is találtam és rá is cuppantam...Csak a nagy büdös helyzet az, hogy ugyanúgy, ahogyan a pasik nem tudnak nélkülünk élni, így mi sem nélkülük....persze vannak napok, amikor elküldenéd őket a francba, de valljuk be ez néha csak női hisztéria....ami hozzátartozik ahhoz az imádathoz, amit a férfiak irántunk tanúsítanak..Ugyanis az a férfi, aki imádja a nőket, az szőröstől-bőröstül szereti őket, tehát ízig-vérig minden kis herótunkat elviselik:) Ami minket, nőket illet az már ettől bonyolultabb és ezt most nem is kezdem el taglalni, mert az oldalakba telne és regényt tudnék írni róla..nem csak novellát:) Na igen..most tudnám, hogy mért is kavarodtam ehhez a témához......mindegy, aki ismer az tudja, hogy néha elkap a hév és akkor írok mindenféle hülyeséget és néha azt hinné az ember, hogy értelmetlenséget, de NEM....ami bennem van, annak ki kell törnie, mert az ember csak egyszer jut el egy gondolatmenethez, amit lehet soha többet nem tudna felidézni. Ezért is utálom, hogy a lap-toppokat nem tervezték sokkal kisebbre, hogy gyorsan előkaphassam a vonaton vagy a villamoson a zsebemből és csak írjak és írjak......na de az azért nem lenne jó, mert ha idegesítő dologról szeretnék írni, akkor felizgatott lelkiállapotban nem sikerülne olyan jól, mint szépen higgadtan, végiggondolva írni a esténként vagy olykor-olykor már hajnalban a kicsi szobámban, zenét hallgatva és nyugodt körülmények között.......Viszont, ha a lelked boldog és a "csupanyugalomperceket" élvezed és nincs nálad csak egy lap, vagy csak egy toll, hogy a kezedre skiccelhesd, hogy jaj..igen erről írnom kell, mert ezt fontos megosztanom a külvilággal, akkor az nagyon rossz...Ilyen volt az egyik délutánom, amikor rohantam órára és éppen azon gondolkodtam, hogy minek is szaporázom a lépteimet, amikor még van egy csomó időm és minek pörgetem magam túl? Aztán jött a mókus:) Na igen ez vicces volt, ugye egy tóparknál lakom, ahol minden tiszta és kutyák, cicák, mókusok mászkálnak:) Szóval, amikor megláttam, akkor az életem egy percre vagy kettőre hirtelen olyan lett, mintha minden megállt volna körülöttem...megvártam még szépen feltipeg a fára és az egyik ágról a másikra ugrik:)- olyan kis édes volt, hogy azt hittem, hogy megeszem vagy utána mászok , megfogom és megsimogatom.....igaza van a 30y-nak, amikor azt énekelik, hogy ...vegyél magad mellé egy kutyát vagy macskát társnak......igen pont ezt éreztem abban a pillanatban. Ha néha egyedül él az ember és a legjobb barátai illetve a családja messze van és nincs meg az a napi kapcsolat, ami, ha a hétköznapokhoz is tartozott, de feldobta a napodat .....egy mosoly vagy egy veszekedés:), akkor az meglehetősen hiányt kelt az emberben:) Na igen, de ezen csak néha van időm gondolkodni, mert a nap nagy részét mindig kitöltöm valamivel....mindig van mit csinálnom, ha nem dolgozom vagy egyin vagyok, akkor általában főzök vagy ajándékokat keresek vagy gondolkodom, hogy hogyan is kellene továbbá terveznem ez életemet és persze, hogy hol...hogy kivel?--igen ez már más tészta:):):) Ez egy nehéz ügy....
Hála sok időm nincsen a gondolkodásra, így a napjaimnak élek, vagyis próbálok, azoknak élni, de igazából itt sem teheti mindig azt az ember, amit szeretne...néha eszembe jut, hogy olyan jó lenne kimenni a parkba és csak ücsörögni a fűben, aztán eszembe jut, hogy bár süt a nap, de nincs olyan jó idő, hogy a fűben üljek, mint a nyuszi..ugyanis nagy rész már mindenhol, csak föld van:) Vagy eszembe jut, hogy jó lenne valahova csak úgy beülni és elmerengni az embereken, de ennek az akadálya meg az, hogy soha nem megyek egyedül ilyen helyekre, pedig néha annyira vágyom rá, hogy úgy, mint egy ismerősöm az étteremből..leül, megissza a kávéját, elmereng olvas, elmereng szétnéz, mosolyog, bekapcsolódik egy-két beszélgetésbe........na igen, néha nem ártana ez sem, de erre mostanság már nem nagyon van időm, mert sűrűsödik itt is minden, de azért valljuk be, hogy volt időszak, amikor csak kiültünk a teraszra a cappucinónkkal és bámultunk a messzeségbe, közben megjegyezve, hogy most mennyire jó életünk van:) Persze ez nem jellemzi most már napjaimat...napjainkat, mert mindenki a saját dolgával van elfoglalva....
S most nekem is azzal kell foglalkoznom, hogy most már ágyba kerüljek, hogy holnap foglalkozhassam még a pénteki referátummal, ami szerintem az eddigi legnehezebb lesz még akkor is, ha most már értem, hogy miről is van szó:)
Also, Gute Nacht für mich, aki meg most olvassa kis életemet, annak további jó szórakozást kívánok:)
