Hol is kezdjem, oly sokminden történt, hogy oldalakat lehetne róla írni, persze ez nekem nem jelentene gondot, de jobb, ha csak mérsékelten ír az ember. A hétvége most elég sűrű volt. Szombaton egyetem, blokkszeminárium, ami persze szerintem nagyon jó volt csak fársztó, hogy németül ment. Meg persze nyelvjárásokról is beszéltünk, hát mit ne mondjak nem egyszerű....eléggé oda kellett figyelni, de megoldottam és, ami most már tetszik, hogy nagyon aranyosak kezdenek lenni a csoporttársak is. A szombati napra, órára valaki hozott süteményt, mert szülinapja volt..nálunk ilyen mért nincs az egyetemen...ilyenkor mindig ez jut az eszembe. Meg persze furcsa volt az is, hogy kis tálcára tette és mindenkinek vágnia kellett belőle...hát nálunk ilyen nincs....sajnos, vagyis én még nem tapasztaltam... Hála az óra nem tartott délután háromig, mert nem volt, aki bezárja a termet a Deutsches Seminaron, így nem maradthattunk tovább.
A nap további részében takarítottunk és főztünk:), ugyanis kitaláltuk Kingával, hogy egy kicsit barátkozunk a többiekkel és összehívjuk a társaságot, egy kis magyar gulyásra. Mivel még so nem főztünk Kingával gulyást, így én egy kicsit tartottam tőle, hogy hogyan is fog sikerülni és egyáltalán fog-e ízleni a német, amerikai kis csapatnak.....Na persze a gulyásból sajnos csak ragu lett:), mert nem volt olyan nagyés mély edény, amiben tíz főre lehetne főzni, így nem tudtuk annyi vízzel felengedni, amennyi kellett volna hozzá..na mindegy végülis nagyon finom kis kaját dobtunk össze....nem maradt szinte semmi....csak egy kevéske, amit gondoltam majd elteszünk Patricknak, mivel ő Svájcban bulizott, de áááá..nem.....az este nagyon jól alakult...örülök neki, hogy csináltunk egy ilyen kis partyt, mert így legalább többet beszéltünk németül. Amit sajnálok, hogy nem mentünk el Tood-ékkal bulizni, de olyan fáradtak voltunk már, ha elmegyünk, akkor nem mentünk volna ma el Strasbourgba, márpedig Strasbourg, ugaynúgy megér egy misét, mint Párizs:)
Strasbourg...nincs olyan messze Freiburgtól, körülbelül másfél óra és már Franciaországban is voltunk. Az első benyomásom Strasbourgról furcsa volt, mikor megérkeztünk a pályaudvarra és kiléptünk az utcára, akkor nagyon Budapest feeling fogott el, de amikor már a városban sétálgattunk, akkor azt éreztem, hogy teljesen máshol vagyok. Nagyon szép kis hely és tetszik ez a kicsit kevert stílus...Egyszer azt érzi az ember, hogy Németországban van, kis favázas házak, pici utcák, tisztaság, de másrészt, amikor a sok csillogó boutique-t látja az ember, a sok divatos embert az utcán, ja és persze a rendőrség által szigorúan őrzött területeket, meg persze, hogy két rendőrségi autó, meg motoros kísér egy autót, akkor meg azt érzi az ember, hogy egy kicsit amerikában van...furcsa..olyan volt, mintha egy kicsit a mesében lettünk volna. Láttunk nagyon sok mindent, Európa Parlament, Nemzeti és Egyetemes Könyvtár, Nemzeti Színház, a sétálóutak, a ringek, a pályaudvar, ami egy kicsit modern burkolattal van befedve és belülről, pedig megőrizték az eredeti épület stílusát. Láttunk TGV-t, Tram-ot, ezt a szót a franciák tulajdonképpen, minden vonatra, mertóra vagy villamosra használják. Megtanultunk közlekedni Strasbourgban a tram-mal és persze sikeresen jegyet is vettünk:)Na ez egy vicc volt..bankkártyát nem akart elfogadni az autómata, papírpénzzel nem lehetett fizetni, csak Münze-vel, ami persze nálunk, alig volt....de nagy nehezen összedobtunk 5,20 eurot, hogy eljuthassunk a Parlamenthez és megnézzük a várost kívülről, belülről:) Vicces volt, ahogyan az 5,10,20 centeseket dobáljuk be az automatába:) Kicsit se néztek minket nagyon túristáknak, de itt úgy sem ismer minket senki...bár ezzel azért vigyázni kell, mert magyarok mindenhol vannak:) Strasbourgban is találkoztunk velük:) De itt nem szívesen reklámozza senki sem, hogy magyar, sőt legtöbbje elég undorítóan is tud viselkedni néha...sajnos. Mondjuk Freiburgban már találkoztunk a Kaufhofban olyan házaspárral, akik egy kicsit hangosan veszekedtek, vagyis inkább csak vitatkoztak az üzletben, persze magyarul:(
Szóval mára már elmondhatom, hogy voltam Franciaországban is, mégha csak a határnál az egyik városban, de eljutottam oda:) Na és, hogy egy kicsit büszke is legyek magamra, egy pékségben már franciául kértem sütit és nagyon szépen meg is értették, hogy mit akarok, valamint egy kicsit azért értettem néha az utcán mászkáló embereket..bár rettentő gyorsan beszélnek, de nagyon tetszik, ahogyan a nyelvük dallamossága hallható:)Nagyon szép nyelv szerintem, bár iszonyatosan nehéz:)
A másik dolog, hogy az egyik, velem egy házban lakó srácnak a barátnője finn és az egyik csoporttársunk is finn és ilyenkor olyan jó elmondani, hogy egy fél évig én ezt a nyelvet is tanultam és, amikor beszélgetünk, akkor mindig meglepődnek, hogy egy pár szót tudok finnül:) Na és persze felvetődik a magyar-finn nyelvrokonság is:) Érdekes ez:)
Lassan mennem kell, mert el kellene kezdenem a házi dolgozatomat írni, meg tanulgatni és ahhoz ki is kellene magam pihennem:)
