Amikor…
Amikor írnod kell, de nem tudod, hogy miről írsz, amikor írnod kell és eleged van, amikor majd meg halsz, mert fáradt vagy, hiszen napok óta nem alszol, mert tanulsz. Lelkiismeret furdalásod van, nem tudod lehunyni a szemed, mert félsz attól, hogy leégsz. És igen be is, meg le is égsz, mert nem tudod magad kipihenni, minden nap azon gondolkodsz, hogy-hogyan szervezd át a napodat, hogy sikerüljön rendbe szedni magad és lehetőleg minél kevesebb kávét igyál, hiszen már így is sokat fogyasztottál és kezded magad úgy érezni, mintha összeomlanál. Testileg és lelkileg is széthullsz, mert kevés az időd mindenre, de természetesen jó jegyeket is szeretnél és mindent szeretnél gyorsan letudni, hogy otthon is lehess, de ez nem jön össze, mert messze van egymástól a két város, a harmadikról meg már nem is beszélve, amelyek között, mondhatni, hogy napok, hónapok között ingázok…… Minden nehezebben megy, ha nem vagy itthon, nem látogatod az előadásokat, de persze nem is akarod magad túlhajszolni, persze nem így megy... Nem akarok itt nyavalyogni, mert nem ez a célom, meg tulajdonképpen élvezem én ezt a megpróbáltatást, csak lassan mérlegelnem kellene azt, hogy nem tudok maximálisan felkészülni a legtöbb dologra. S ezt a legnehezebb elfogadnom, mert valljuk be, hogy örök maximalista vagyok magammal szembenJ Ezen a héten sikerült egy kicsit túllőnöm a célon. Öt beszámoló, persze köztük vizsga is. Be kell látnom, hogy nem megy minden egyszerűen…. főleg, ha párhuzamosan készülsz több dologra. Egy kicsit meg is viselt a mai nap, többek között azért is, mert garantálom, hogy 2-3 óránál többet nem aludtam…. na, igen, ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült értelmes, összefüggő mondatokat kinyögnöm..na, mindegy…
Hm…érdekes gondolatok keveregnek benned és szívesen elhúznád a csíkot a világ másik végére, de még sem teszed, mert tudod, hogy nem szabad és erős jellem vagy és meg tudod csinálni, csak mindenhez idő kell…olykor-olykor egyébként felmerül benned a kérdés, hogy valóban ezt szeretnéd-e csinálni? Hm…rájössz, hogy lehet, hogy nem ez lett volna az életcélod, de megcsinálod, mert elvárják tőled vagy jobban mondva elvárod magadtól, mert muszáj..milyen élet az ilyen? - kérdem én? Persze szereted azt, amit csinálsz, meg tudod is csinálni, ha részt tudsz venni az órákon, ha teljes jelenléteddel ott vagy……de most nem vagy ott, nem tudsz koncentrálni s, ami a legrosszabb, hogy nem azért nem bírod, mert nem vagy felnőtt a feladathoz, hanem azért, mert időhiányban szenvedsz….Mindent meg kellene csinálnod egyszerre és én szeretnék is….de nem megy mindig minden úgy, ahogy én azt elvárom magamtól…..na igen, ha minden nap van az embernek vizsgája, akkor nem tudni, hogy ezt hogyan szervezd.
